Azt mondta, hogy elege van abból a férfiakból, akik családot ígértek, majd eltűntek. A szemei megduzzadtak a könnyektől. Beszéltem az otthoni megaláztatásokról, arról, mennyire hiányzott a nevetés Clarával, és arról, hogy minden beszélgetés csendben végződött. Regina a karomra tette a kezét.

Beköltözött abba a szobába, amit Clarával osztott meg. Az első napon kérte, hogy cserélje az ágyat. A második, a függönyök. A harmadikra már eldöntöttem, hogy anyámnak szét kell főznie, mert bármilyen szag hányingert okoz. Megértette a terhesség kényelmetlenségeit; Ami megdöbbentett, az az volt, ahogyan minden szívességet parancsgá változtatott.

“Nem fogok senkinek elszedni az edényeket,” mondta anyának. Egész napot itt töltesz.

Ofelia, aki még a szalvéta összehajtását is javította, tiltakozás nélkül mosogatta az edényeket. Később bevallotta nekem, hogy Regina úgy beszélt vele, mintha alkalmazott lenne. Emlékeztettem arra az alkalmakra, amikor így bántam Clarával. Anyám lenézett, de nem kért bocsánatot.

Regina felmondott a tervezői munkájáról, és elkezdte használni a plusz kártyámat ruhák, krémek és bútorok vásárlására. Egy délután 18 400 peso-s díjat találtam egy áruházban. Lemondtam a plusz kártyát, elintéztem a szükséges fizetéseket, és elmagyaráztam, hogy így nem költhetünk. Regina kiabált, hogy semmi nélkül akarja hagyni őt a feltételezett fiunk előtt. Anya, ahelyett, hogy megvédte volna, ahogy korábban tettem volna, azt kérte, hogy állítsak fel határokat.

Ekkor kezdtem el átnézni azokat a kérdéseket, amelyeket inkább figyelmen kívül hagytam. Megtaláltam azt a beszélgetést, amelyben anya felajánlotta a Clarának utazást a ház hétvégéjén. A saját telefonomon követtem az aznapi üzenetét: “Menj egyedül; Clarának pihennie kell.” Emlékeztem Regina bőröndjére is, túl felkészült valakire, aki azt mondta, véletlenül jött valamit érte.

Szembesítettem anyát. Először tagadta. Később bevallotta, hogy beszélt Beatrizzel, hogy megpróbálja rávenni Regina és engem a kapcsolatba.

“Azt akartam, hogy találkozz valakivel, aki értékel téged,” igazolta. Nem gondoltam, hogy végül lefekszel vele.

“De gondoltál arra, hogy Clarát kiszabadítsd a házból.

Nem válaszolt. Ez a kihagyás több zajt keltett, mint egy vallomás. Megkértem, hogy ne avatkozzon be többé a döntéseimbe, és lefeküdtem a kanapén. Még mindig hittem, hogy Reginát az anyáink is annyira használhatták volna, mint én.