— Ez nem végleges ítélet — hangsúlyozta. — És nincs ok bűnöst keresni.
Megköszöntem neki.
Aztán sírtam.
Sírtam az öt évért.
Minden bocsánatkérésért, amit a férjemtől tett.
Hogy tönkretegyem az életét minden alkalommal, amikor hittem benne.
***
Három nappal később odamentem a dolgaimért.
Lena velem volt.
Galina kinyitotta az ajtót.
Amikor meglátta a bőröndjemet, összeszorította az ajkait.
— Magához tértél?
— Megszerzem a ruháimat.
Felhívta a fiát.
Igor egy pohárral a kezében jött ki a konyhából.
“Az orvosod hívott,” mondta.
Megálltam.
— Várnak rád konzultációra.
— Tudom.
Egy pillanatra elkerülte a tekintetemet.
Észrevettem ezt a rövid mozgást.
— Igor … Először tudtad meg?
Letette a poharat.
— Ne csinálj jelenetet most.
Galina azonnal közbelépett.
— Ezek az orvosok csak pénzt akarnak. Minden rendben van a fiammal.
Ránéztem.
— Honnan tudod, miről beszélünk?
Elcsendesedett.
Igor az anyjához fordult.
Túl késő.
Galina legyintette.
— Nem tönkretesz egy családot egy papírdarab miatt. Az embernek megvan a büszkesége. Egy nőnek ezt meg kell értenie.
Lena lassan közelebb lépett hozzám.
Már nem szorítottam a borítékot a vizsgálat eredményeivel.
A karjaim az oldalamra süllyedtek.
— Mióta tudtad?
Igor megpróbált megragadni a karom.
Hátráltam el.
— Mennyi ideig?
— Két év — mondta végül.
Hallottam, ahogy Lena éles levegőt vett.
Két év.
Két évig egyedül jártam az orvos szobájában.
A munkahelyi gyógyszer miatt beteg lettem.
Családi ünnepségeken hallottam utalásokat, és szégyenkezve lehajtottam a fejem.
És tudta.
— Féltem, hogy elhagysz — mondta Igor.
Szemébe néztem.
— Ezért engedted, hogy minden nap megalázzsak?
Nem tudott válaszolni.
Galina viszont igen.
— Ha szeretnéd a férjedet, csendben lennél.
Aznap nem vittem magammal az összes ruhámat.
Csak a minimumot.
A többit később felvettem.
***
Miután beadtam a válópert, Igor megváltozott.
Virágokat küldött a munkahelyemre.
Hosszú leveleket írtam.
Egy este a ház bejáratánál várt, és azt mondta, készen áll a kezelésre.
