“Van hol aludni?” kérdezte.

Tagadta, hogy segítségre lenne szüksége, de megpróbált felállni, és majdnem elvesztette az egyensúlyát.

“A nevem Clara. Van egy régi kanapém és egy tiszta takaróm. Nem nagy ügy, de ma már hasznos lehet.

“Nem kérek alamizsot.

“Akkor ne fogadd el őket. Kínálok neked egy kanapét.

Adrián követte őt egy apró lakásba Embajadores közelében. Clara adott neki egy törölközőt, forró vizet és teret, hogy egyedül legyen. Lefekvés előtt egy idősebb nő fényképére mutatott.

“Az anyám az. Néhány napot tölt a nagynénémmel. Holnap visszatér.

Adrián a képre meredt. Még mindig nem tudtam, hogy ennek a beteg nőnek van oka annak, hogy Clara elhagyta a saját álmait. És hogy az idegen nagylelkűsége végül sokkal fájdalmasabb döntés elé állítaná, mint a vagyonát.

2. RÉSZ

Hajnalban Adrián munkát kért. Clara ajánlotta őt Tomásnak, egy gépészműhely tulajdonosának, aki segítségre volt szüksége a raktárhoz és a számlákhoz.

“Először meg fogod különböztetni az eszközöket,” figyelmeztette Thomas. Itt a lenyűgöző címek nem húzzák meg a csavarokat.

Adrián elfogadta. A milliós szerződésekről alkatrészek tisztítására és alkatrészrendelésekre jutott. Hetekig hibázott, hallgatta a dorgálásokat, és rájött, mit jelent megvárni a hónap végéig, hogy megkapja a fizetést. Clara kanapéján aludt, és annyit tett a vásárláshoz, amennyit csak tudott. Az első fizetésszámlák kicsinek tűntek számára, de az övéi voltak. Először senki sem vehette el a pénzt, és nem fenyegethette azzal, hogy elveszi.

Aztán találkozott Pilarral, az anyjával. Vesebetegsége volt, időnként kezelésre járt, és sok önállóságát elveszítette. Clara heti 6 éjszakát dolgozott az étteremben, és nappal orvosi konzultációkat szervezett. Ő közbeszakította az Orvosi Osztályt, hogy gondoskodjon róla.

Adrián elkezdett apró dolgokat javítani a padlón. Egy este megjavította a csapot, ami hónapok óta szivárogott. Clara fáradt mosollyal nézett rá.

“Nem kellett volna.

“Azt akartam, hogy egyszer hazajöjj, és találj egy problémát kevesebbet.