Clara mosolygott, bár figyelmeztette, hogy időre lesz szüksége, hogy újra teljesen megbízzon.

Az áthelyezés előtt Adrián meglátogatta Ernestót. Apja karcsúbban fogadta, La Moraleja kertjében ülve. Egy ideig apró dolgokról beszélgettek. Aztán Ernesto elővett egy mappát az elérhető lakásépítés projektjével.

“Rendeltem a belső dokumentumok javítását,” mondta. Feljegyzendő, hogy a javaslat a tiéd volt.

Adrian végigsimított az első oldalon. Hónapokig elképzelte ezt a javítást; Most rájött, hogy valami mást kell hallania.

“Miért volt olyan nehéz felismerni, hogy valamit jól tudok csinálni?”

Ernesto lassan reagált.

“Mert összekevertem, hogy szükséged van rám, azzal, hogy tisztelsz. Amikor elkezdtél önállóan gondolkodni, azt hittem, elveszítem a fiamat.

“Épp akkor veszítettél el, amikor mindent el akartál eldönteni helyettem.

A férfi lehajtotta a fejét. Bevallotta, hogy Adriánt azért nevelte fel, mert attól félt, hogy elpazarolja, amit az alapoktól épített. Ezt a félelmet irányítássá változtatta, majd később kegyetlenséggé tette.

“Bocsáss meg,” suttogta.

Adrian könnyezte a szemét. Nem felejtette el azt a vacsorát vagy az évek követeléseit, de képes volt megölelni anélkül, hogy úgy érezte volna, hogy feladja magát.

Ernesto új lehetőséget ajánlott neki az építőipari cégnél. Adrián nyugodtan elutasította.

“Valenciába megyek. Már van munkám.

“Clara miatt?”

“Neki is. De mindenekelőtt azért, mert én választottam.

Apja bólintott, ezúttal anélkül, hogy újabb megoldást akart volna előerőltetni. Mielőtt elbúcsúzott, megkérdezte, hogy találkozhat-e valaha azzal a fiatal nővel, aki szállást ajánlott neki.

Valenciában eleinte külön éltek. Clara egy lakásban osztozott meg a diákokkal; Adrián bérelt egy szobát Benimacletben. Ő tanult, ő pedig megtanulta koordinálni a régi épületek felújítását.

Megállapodtak, hogy nem titkolják egymás elől fontos döntéseket. Amikor Adrián befejezte a kölcsön visszafizetését, megmutatta Clarának a nyugtát. Megtartotta, és meghívta vacsorára aznap este.

Egy évvel később Clara részt vett egy gyakornoki programban egy nefrológiai osztályon. A kórház ajtaján hívta Pilart, köpenyét a karjára hajtva.

“Anya, sikerült.

Pilar kiáltott a vonal másik végén.