“Egész életedben kihasználtad a vezetéknevemet,” mondta Ernesto. Ha úgy gondolod, hogy képes vagy állni magadnak, bizonyítsd be. A ház előtt.

“Kicsit kopott,” mondta, “de azt gondoltam, tartsd meg.”

Adrian átölelte azt a kopott takarót. Gyerekkorának egyik nagyon drága tárgya sem emlékeztette annyira arra a napra, amikor valaki emberként kezelte, nem vezetéknévként.

Hazafelé Clara terítette a takarót a kanapéra. Adrian megértett valamit, amit egyetlen üzleti megbeszélés sem tanult meg neki: egy kastély elvesztése nem hajléktalanná válás. Néha egy otthon akkor kezdődik, amikor egy idegen kinyitotta az ajtót anélkül, hogy megkérdezte volna, mennyi pénzt viszel magaddal.