A titkos nyelven kimondott parancs
A luxusautó halkan suhant az éjszakai sötétségben. A lámpák fénye ritmikusan vetült a hátsó ülésre, átvilágítva az utastér elegáns bőrkárpitját. Leila behunyt szemmel feküdt, de a fáradtsága egyetlen pillanat alatt elpárolgott, amikor meghallotta Karim al-Hadid mély, határozott hangját:
– „تأكد من أن الطبيب جاهز في القصر. لدينا ضيف غير متوقع. وإذا حاولت الهرب، اغلقوا الأبواب.”
(„Gondoskodj róla, hogy az orvos készen álljon a palotában. Váratlan vendégünk van. És ha megpróbálna elszökni, zárjátok be az ajtókat.”)
Leila szíve szinte megállt. A vér kiáramlott az arcából, és minden egyes izma megfeszült. Karim azt hitte, hogy egy egyszerű, fáradt helyi nővér szállt be hozzá, aki nem beszél semmilyen idegen nyelven. De azt nem tudta, hogy Leila édesanyja arab származású volt, és a lány gyermekkora óta folyékonyan, anyanyelvi szinten beszélte a nyelvet.
A sofőr halkan válaszolt arabul:
– „És mi legyen az úti céllal, uram? Az Al-Marin utcával?”
Karim hideg, elutasító hangon felelt:
– „Felejtsd el. A palotába megyünk. Nem engedhetem, hogy ez a lány csak úgy elsétáljon, miután meglátta az arcomat ezen az éjszakán.”
Leila tüdejében rekedt a levegő. Elrabolnak? – gondolta kétségbeesetten. Eszébe jutottak a pletykák Karim al-Hadidról: az emberről, aki mögött politikai szálak, milliárdos üzletek és sötét családi leszámolások álltak. Ha a palotájába viszik, többé talán soha nem látja meg a napvilágot.
Megpróbált egyenletesen lélegezni, nehogy elárulja magát. Az egyetlen esélye az volt, ha továbbra is eljátssza az alvót, miközben lázasan gondolkodik a menekülési terven.
A sötét palota és a döntő pillanat
Fél óra múlva az autó lelassított. Egy hatalmas, kovácsoltvas kapu nyílt ki halkan, és a jármű behajtott egy magas falakkal körülvett, őrzött birtokra. A kastély monumentális épülete úgy magasodott az éjszakában, mint egy erődítmény.
Amikor a motor leállt, a sofőr kiszállott, és kinyitotta a hátsó ajtót.
Karim felé fordult, és halkan megszólalt angolul:
– Miss Leila. Megérkeztünk.
