Pár perccel később Karim hűséges biztonsági emberei elárasztották a szobát, és átvették az irányítást. A veszély elmúlt.
Új kezdet
A nap első sugarai már átderengtek a palota óriási ablakain, amikor a csend végre visszatért.
Karim a kerti teraszon ült Leilával. A lány egy meleg takaróba burkolózva itta a forró teát. A férfi hosszú ideig hallgatott, majd megszólalt – ezúttal tisztán, hibátlan arab nyelven:
– „لقد أنقذت حياة أخي، وأنقذت حياتي أيضاً.”
(„Megmentetted az öcsém életét, és megmentetted az enyémet is.”)
Leila elmosolyodott, és ugyanazon a nyelven felelt:
– „Igen, tudom. És már az autóban is értettem minden szavadat.”
Karim szeme tágra nyílt a döbbenettől. Pár másodpercre lefagyott, majd életében először halk, tiszta nevetésben tört ki.
– Értetted…? Az egész idő alatt értetted, mit mondtam?
– Minden egyes szót – bólintott Leila. – Ezért voltam halálra rémülve.
Karim tekintete megváltozott. A fagyos, megközelíthetetlen sejk helyén most egy olyan férfi ült, aki mély tiszteletet és csodálatot érzett a lány iránt.
– Leila… nemcsak egy rendkívüli nővér vagy, hanem a legbátrabb nő, akivel valaha találkoztam. A mi világunk veszélyes, de én mindig megvédem azokat, akik hozzám tartoznak.
Karim intézett egy intő mozdulatot a sofőrjének, aki egy elegáns fekete mappát hozott ki.
– Holnaptól nem kell többé éjszakai műszakban hajszolnod magad a klinikán. Kinevezlek az alapítványom egészségügyi igazgatójának. Új kórházat építünk a rászorulóknak, és te fogod vezetni. És természetesen… személyes sofőrt kapsz, hogy soha többé ne kelljen idegen autóba ülnöd.
Leila a férfira nézett. A félelem, ami előző éjszaka még megbénította, teljesen eloszlott. Tudta, hogy azon az éjszakán, amikor tévedésből beszállt az ország legveszélyesebb emberének autójába, nem a végét találta meg az életének – hanem egy egészen új, rendkívüli fejezet kezdetét.
