A verandán Marisol a kávéját kortyolgatta, miközben Gabriel mérnök – aki eldöntötte, hogy a birtokon marad, hogy segítí a fejlesztéseket – a kert végében lévő kis termeszhalomra mutatott, amely most békésen, érintetlenül pihent a napfényben.

– Tudod, Marisol – mondta Gabriel egy meleg mosollyal. – Az apádnak igaza volt. A legkisebb dolgok rejtik a legnagyobb kincseket.

Marisol elmosolyodott, a szemei csillogtak a távoli hegyek felett, és tudta: a múlt sebei begyógyultak, a föld pedig végre otthonra talált.