Doña Elvira arca hirtelen elfehéredett. A kezében tartott kávésbögre megremegett.
— Ez… ez hazugság! A fiam háza!
— Nem, Elvira. Sosem volt az — mondta Claudia hidegen, majd kinyitotta a második mappát. — A második fájl: A belső audit és a munkahelyi szabályzat megsértése az építkezésen. Raúl, te az elmúlt hat hónapban három alkalommal hamisítottál aláírást a beszállítói számlákon a saját építkezési területeden. A cégünk – ugyanaz a cég, amelynek most a humán erőforrás igazgatója vagyok – zéró tolerancia politikát folytat a korrupcióval szemben. A belső ellenőrzési csoport már tegnap éjszaka leadta nekem a jelentést. A te neved áll a sikkasztási aktán.
Raúl arcáról teljesen eltűnt a szín. Előrelépett, és megpróbálta kikapni a papírt Claudia kezéből, de a nő határozottan elhúzta a mappát.
— Te… te nem teheted ezt! — dadogta Raúl, a hangja elcsuklott. — A főnök a haverom…
— A főnököd ma reggel óta engem hívott be a tárgyalóba, hogy eldöntse: feljelentsünk-e téged rendőrségi csalásért, vagy hagyjuk, hogy csendben mondj fel — vágott közbe Claudia, és kinyitotta a harmadik mappát. — Ez a harmadik fájl. A családi számlák és a te titkos költekezéseid. Hónapokon keresztül azt hitted, hogy nem veszem észre, ahogy a fizetésem nagy részét átutalod az anyád régi adósságainak a törlesztésére, miközben nekem még egy szem epret sem engedtetek meg ünnepelni a saját előléptetésem alkalmából. Minden egyes tranzakció rögzítve van.
És végül Claudia előhúzta a negyedik, legvastagabb mappát.
— És ez a negyedik fájl… Elvira asszony, a maga ideiglenes tartózkodási engedélye és a lakhatási nyilatkozata ebben a házban. Mivel a lakás kizárólag az én nevemen van, és az elmúlt nyolc hónapban semmit sem tett, csak terrorizált, megalázott és tönkretette a magánéletemet, ma hivatalosan kitiltom innen. Van két órája, hogy összepakolja a bőröndjeit.
