Lucía, aki a szoba sarkában állt egy tiszta törülközővel és a gyógyszeres dobozzal a kezében, hirtelen kényelmetlenül érezte magát. Hátrább akart húzódni, hogy magukra hagyja őket, de Gabriel odapillantott.

– Ne menj el, Lucía – mondta a tulajdonos rekedt hangon. Aztán visszanézett az idős emberre. – Köszönöm, hogy segítettél neki. Ha az a barom Álvaro a porta előtt…

– Álvaro már nem dolgozik itt – vágott közbe Gabriel fagyos nyugalommal, mielőtt Julián válaszolhatott volna. – Még ebben a órában mennie kell. Egy olyan ember, aki képes egy tehetetlen, idős embert kidobni az utcára a saját nyereségvágya és a vendégek elégedettsége miatt, nem való a cégembe.

A Titok a Zsebben
Julián remegő kézzel nyúlt a kopott kabátja belső zsebébe. Előhúzott egy régi, megviselt, gombokkal záródó bőrtárcát, és egy összehajtott, sárgult papírlapot csúsztatott elő belőle.

– Nem koldulni jöttem, Gabriel – mondta Julián meglepő méltósággal. A szemeiben ott csillogott az a makacs tűz, amit Gabriel régóta ismert. – Tudom, mit gondolsz rólam. Azt hiszed, azért vagyok itt, hogy pénzt kérjek tőled, vagy hogy visszaéljek a neveddel. De tévedsz.

Julián odanyújtotta a papírt a fiának.

Gabriel gyanakodva vette el. Szétnyitotta a dokumentumot, és ahogy az olvasói szemüvege nélkül is átfutotta a sorokat, az arca hirtelen elfehéredett. A papír egy régi, elfeledett telekkönyvi kivonat volt, és egy mellékelt szerződés Madrid északi határából, amit még a Valdés család nevére jegyeztek be évtizedekkel ezelőtt – azelőtt, hogy a cég csődbe ment volna, és Julián eltűnt.

– Ez… ez mi? – kérdezte Gabriel, miközben a papírt szorította. – Azt hittem, ezt a területet eladták a kilencvenes évek végén, hogy kifizessük a hitelezőket!

– Nem adták el – rázta a fejét Julián. – Az egyik régi partnerem, aki meg akart semmisíteni engem, hamisította az aláírásomat, hogy elvegye tőlünk. Évek óta harcoltam érte egy kis vidéki bíróságon, pénz nélkül, egy rozsdás lakókocsiban éltem Észak-Spanyolországban, mert meg akartam találni az igazságos papírokat. És most… most végre megvan. Ez a föld ma tízmillió eurót ér. És a neveden van, Gabriel. Neked hoztam vissza.