– Ez a leves egyszerűen borzalmas! Egyetlen tisztességes háziasszony sem főzne ilyen fazékban.
Az anyósom a kanalat a tányérba dobta.
A levesfröccsek a reggeli vasalásra kerültek az asztalterítőre.
Nem válaszoltam.
Nyugodtan összehajtottam a bordó kardigánját, és betettem az asztal másik végén lévő nyitott bőröndbe.
Denis végre felnézett a mobiljáról.
– Polina, mit csinálsz?
– Összepakolom anyád cuccait.
Olyan csendes lett a konyhában, hogy hallani lehetett az óra ketyegését az ablakpárkányon.
Az anyósom lassan kiegyenesedett a székében.
– Kidobsz a fiam otthonából?
Felemeltem a szemem.
– Pontosan erről fogunk ma beszélni.
Három hónapja jött hozzánk, állítólag két hétre.
Egy cső tört ki a lakásában, és a padlót ki kellett cserélni.
Én magam felajánlottam neki, hogy nálunk maradjon.
Az első néhány napban megköszönte nekik.
Aztán elkezdte átrendezni a konyhaszekrényeket.
A poharaimat a felső polcra tette, miközben elrakta a magával hozott edényeket.
Ez így praktikusabb – mondta.
Hamarosan megzavarták a függönyöket, a munkaidőimet és a barátnőimet is.
– Egy nőnek nem szabad este előtt ülnie a számítógép előtt, mondta, miközben egy ügyféllel beszélgettem.
– Denisnek joga van egy forró vacsorához.
Otthonról dolgoztam, de nekik ez nem volt munka.
Denis mindig ugyanazt a választ adta:
– Ne vedd annyira a szívedre.
– Ő idősebb.
– Légy egy kicsit türelmesebb.
Türelmes voltam, amíg meg nem tudtam, meddig fogják próbára tenni őket.
Előző este korán hazajöttem a vásárlásról.
Épp a folyosón vettem le a cipőmet, amikor meghallottam az anyósom hangját.
– Holnap viszem magammal a dokumentumokat.
– Mondd meg neki, hogy szükség van rájuk a felújítási költségek rendezéséhez.
A bevásárlótáskák a kezemben mozdulatlanul álltam.
“Mama, ő el fogja olvasni,” válaszolta Denis.
– Akkor válaszd a megfelelő pillanatot.
– Add oda neki, amíg dolgozik.
“Te vagy a férje, bíznia kellene benned.
Aztán elesett az a mondat, amitől az ujjaim jéghideg lett.
