Megmutatta neki a levelet. Nem szerződés vagy ajánlat volt: egy levél volt a madridi klinikától, amely megerősítette, hogy a kapcsolatfelvétel Inés engedélye nélkül történt, és hogy többé nem használják az adatait. Gabriel azt is kérte, hogy közvetlenül bocsánatot küldjenek neki.

“Amit tettem, az egy behatolás volt,” ismerte el. Nincs jogom jobb életet keresni neked anélkül, hogy megkérdeznéd, milyen életet akarsz.

Inés töltötte be a szerepet. A betegeire, az anyjára, aki vacsorát készített, és arra gondolt, milyen könnyű lett volna elfogadni ezt az ajánlatot.

“Jobban jönne még egy jó,” vallotta be. De ez nem jelenti azt, hogy helyettem választanál.

Gabriel bólintott. Nem próbálta megfogni a kezét.

“Amikor megtudtam, mennyit kerestél és mennyi órád volt, dühös lettem az igazságtalanságra. Aztán a haragomat megoldásnak hittem. Észre sem vettem, hogy úgy bánok veled, ahogy Julián velem: mint egy adminisztratív problémával.

Az igazgató neve miatt felnézett. Gabriel folytatta, szégyenével, amit nehezen tudott elrejteni:

“Amikor hazaértem, 23 elhagyott hívást találtam. Voltak ügyvédek, partnerek és olyanok, akik hajlandóak voltak a világ felét beköltözni, hogy megtaláljanak engem. De bár senki sem tudta, ki vagyok, te voltál az egyetlen, aki mellettem maradt. Sokat gondolkodtam ezen. Nem akarom, hogy egyszer velem maradj, mert megkönnyítettem az életed. Szeretném, ha megérdemlem, hogy te választhatsz.

Inés lassan reagált. Aztán az utca túloldalán lévő menzára mutatott.

“Beszélgethetünk, miközben iszunk egy forró italt.” De mindegyik megfizeti a sajátját.

Gabriel idegesen nevetett. Ő tárgyalás nélkül elfogadta.

Aznap este már nem voltak pár. Inésnek bizonyítania kellett, hogy szavai őszinték. Hetekig sétáltak, vitatkoztak, és megtanulták elviselni a csendet anélkül, hogy pénzzel oldanák meg őket.

Gabriel azzal kezdte, hogy megváltoztatta a bizonyos szokásokat. Mielőtt adományozta volna az eszközöket, meghallgatta az ápolók igényeit és az orvosi utasításokat, és hagyta, hogy a vezetőség válassza ki a szolgáltatókat az eljárások szerint. Ha Carmen akartam meglátogatni, először hívtam fel. Amikor megtudta, hogy a házban lévő hűtőszekrény borzalmas zajt ad, megkérdezte, kérnek-e segítséget. Carmen azt válaszolta, hogy inkább használt példányt vesz a megtakarításaiból. Gabriel tiszteletben tartotta a döntést, még ha nehéz is volt számára megérteni.