Inés a dobozra nézett. Belül egy egyszerű gyűrű volt, kő nélkül, ami a fények alatt elragadhatott volna. Aztán a kórház bejáratára nézett, ahol Maribel és néhány kollégája meglehetősen ügyetlenül próbáltak elbújni. Carmen mögötte volt, szemei nedvesek voltak. Julian az ajtónál állt, úgy tett, mintha megnézné a telefont.

“Mielőtt válaszolnának, van egy feltétel,” mondta Inés.

Gabriel elsápadt.

“Amit akarsz.”

“Holnap reggeli műszakom van. Szóval, ha igent mondok, ne ünnepeljetek, amíg be nem rúgnak.

Gabriel megkönnyebbülten a mellkasára tette a kezét. Inés lehajolt, megcsókolta, és igent mondott. Taps tört ki az ajtón. Julián egy mosollyal közeledett, ami alig fért az arcára.

“Gratulálok. De remélem, ez nem jelenti azt, hogy elveszítem a legjobb nővéremet.

Gabriel Inésre nézett, mielőtt válaszolt.

“Kérdezd meg tőle.

“Maradok,” mondta Inés. Amíg még itt akarok dolgozni.

Az esküvőt hónapokkal később Segovia közelében ünnepelték, hosszú asztalokkal és olyan zenével, amely még Juliánt is táncolt. Maribel egy fényképet tett a régi pizsamáról az esküvői asztalra. Gabriel mosolygott: az a ruhadarab egy olyan történet kezdetét idézte, amely nem fért el egyetlen bankszámlába sem.

Néhány idő múlva egy pénztárca nélküli férfi érkezett a sürgősségire, hidegben és zavarodottan. Egy frissen bejegyzett ápoló habozott, amikor látta, hogy nem tudja megadni az adatait. Julián otthagyta a jelentést, amit olvasott, odalépett, és kérte, hogy értesítsék a szolgálatban lévő orvost, és helyezzék el a helyére.

“Megtudjuk a nevét,” mondta. A sürgős dolog, hogy itt van, és figyelmet igényel.

Inés hallotta a mondatot a folyosó másik végéről. Nem szólt semmit. Eszébe jutott az éjszakák, amikor Carmennel számoltak érméket, a majdnem elvesztett munkára, és egy férfira, aki egy nap eltűnt, és egy pizsamát vitt magával.

Senki sem tudhatta, hány életet változtat meg Julián döntése. De Inés tudta, mi változtatta meg az övét: nem az, hogy felfedezte, hogy egy idegen milliomos, vagy hogy gyűrűt kap, vagy hozzáment hozzá. Azért volt, hogy lássa, akinek kezét nyújtotta, végre megtanulhat mellette járni anélkül, hogy a sors lefogná.