— Sergio úr mindent elintézett, ez igaz — mondta keserűen Marina. — Mert Sergio úr kezelte nemcsak a cég pénzügyeit, hanem a felesége minden egyes lépését is. Tudta, hogy Lucía asszony rájött a pénzügyi csalásokra. Tudta, hogy Sergio és a cég fiktív számlái útján önből gyűjtöttek vagyont, miközben azt hitték, ön csak a büszke vállalkozó, aki semmit sem vesz észre a számok mögött. Lucía el akart menekülni, és magával akarta vinni a dokumentumokat. De valaki elvágta a fékeket azon az autón.
A Sergio Montalbán-féle Jtszma
A telefon ismét megcsörrent. Ezúttal hívás volt. Sergio az.
Álvaro remegő ujjal nyomta meg a fogadás gombot, és a füléhez emelte a készüléket, de a kihangosítót is bekapcsolta, hogy Marina is hallja.
— Tudom, hogy döbbent vagy, Álvaro — hallatszott Sergio hangja a vonal túlságos végén. Nem volt benne pánik; csak az a hideg, számító magabiztosság, ami huszonegy éven át a legjobb baráttá tette őt. — Látom, megtaláltad a kis cselédlányunkat. Okos lány Marina, de túl sokat beszél olyan dolgokról, amikhöz nincs köze. Ha életben akarsz maradni, és ha meg akarod menteni a Grupo Valcárcelt a totális csődtől, amit a te neved alatt hoztunk össze, holnap reggel kilenckor ott leszel a Paseo de la Castellana-i irodámban. Hozd magaddal a lemondásodat is.
— Te ölted meg, Sergio? — kérdezte Álvaro, és a hangja alig volt több rekedt hörgésnél. — Te ölted meg Lucíát?
A vonal túloldalán egy pillanatra csend lett. Aztán Sergio gúnyosan felnevetett.
— Megölni? Drágám, Lucía önként ment be abba az autóba, mert azt hitte, megállíthat minket. De a fékek… nos, mondjuk úgy, hogy a szerencse néha a mi oldalunkra áll. Holnap reggel, Álvaro. Ne próbálj rendőrséget hívni. A rendőrség, a könyvvizsgálók és a cég felügyelőbizottsága már mind a zsebemben van. Ha lépsz egyet, te viszed el a balhét a sikkasztásért és a csalásért is.
