– Azért hívtak fel tegnap kétségbeesve – mondta Violet néni, miközben finoman ráborította a kezét az enyémre –, mert az IRS zárolta a családi számlákat, és most azt hiszik, hogy valamilyen könyvelési hiba történt, amit te – a hűséges kis rabszolgájuk – egy kézlegyintéssel elintézhetsz, mint eddig mindig. Nem is sejtik, hogy én már napokkal ezelőtt átvizsgáltam a cég teljes könyvelését, miután elmesélted, mi történt a Hálaadáskor.
A szembesülés napja
Két nappal később a telefonom folyamatosan rezgett. Apa, anya és Harper hívásai váltották egymást, de én továbbra is hajthatatlan maradtam: minden számot letiltottam, kivéve egyet. Violet néni számát.
Kedden délután Violet néni kíséretében bejelentkeztünk a Finley’s Art Supply elhagyatott, lezárt boltjának irodájába. A főbérlő már kirakta a kilakoltatási végzést a bejárati üvegre, a belső polcok pedig üresen kongtak.
Nem kellett sokáig várnunk. Tíz perc múlva egy csikorgó fék hangja hallatszott a Causa Road felől: apa öreg pickupja fékezett le a járdán. Anya és Harper pattantak ki belőle, az arcukon tiszta, fojtogató pánik rángatózott.
Amikor megláttak az üres boltban állni Violet nénivel, anya szinte sikoltva rontott be az ajtón.
– Aurora! Végre! Hál’ Istennek, hogy itt vagy! – lihegte anya, a karjait széttárva, mintha semmi sem történt volna. – Teljesen megőrült ez a bank! Zárolták a számláinkat! Azt mondják, adócsalás… ez képtelenség! Biztosan te rontottál el valamit a könyvelésben, amikor elmentél! Hozd a laptopodat, és hozd rendbe ezt az egészet azonnal!
Harper az iroda sarkában állt, a kezét a táskájába fúrva, remegő alsó ajakkal.
– Igen, Rory! Miért csinálod ezt velünk? Csak mert nem akartunk veled lenni Hálaadáskor, máris bosszút állsz? Emiatt a hülye papírmunka miatt elúszhat a lakásunk meg a hitelünk!
Apa lépett előre, az arca vörösödött a dühdtslegtől.
– Elég a drámából, Aurora! Mondtam már: ez a te felelősséged! Te intézted a boltot, te kezelted a papírokat. Menj be a szövetségiekhez, és mondd meg nekik, hogy te tévedtél!
