– Igen, halott – mondtam csendesen, miközben a szemébe néztem. – De mielőtt elintéztétek volna, elmesélt nekem mindent. A raktár megvan. A kazetta megvan. És a börtönben eltöltött három évem kamatostul vissza fogtok fizetni.
Reagan felállt, a szemeiben a gőg helyét átvette a tiszta iszonyat. De már késő volt. Az utcáról felhangzó rendőrségi szirénák hangja betöltötte a környéket, és a külső kapunál csapódó ajtók hangja egyértelművé tette: a történetnek ezen a pontján a hazugságok birodalma végleg összeomlott.
És én végre készen álltam arra, hogy elkezdem az igazi életet.
