Mark közelebb lépett, a szemeiben ott izzott a teljes kétségbeesés és a lebukástól való félelem. Tudta, hogy ha a rendőrség most kiér, a hálószobai videók, a bézs mappa, Sophie, és az egész örökösödési csalás áradata rá szakad.
– Maya, ne hallgass rá, pszichiátriai eset, elszökött a kórházból… – dadogta Mark, és a kezét nyújtotta felém, miközben lassan közeledett.
De a benzinkút ajtajában ekkor hirtelen egy másik autó kék-piros fényei villantak fel. Két rendőrautó fordult be a sarkon, és fékezett le keresztbe a benzinkút előtt. A helyi járőrök – akik talán egy rutinellenőrzés miatt voltak a környéken – azonnal k szálltak.
– Kezeket a magasba! – szólt rád a rendőr, miközben a fegyverét Mark felé tartotta. – Semmi mozdulat!
Mark megdermedt. A kezei lassan a magasba emelkedtek, az arca pedig elfehéredett, mint a papír.
IV. A füst eloszlik
Három nappal később a saját otthonom konyhájában ültem. Az olasz éttermi vacsora maradékai már rég a kukában végezték, Sophie-nak pedig nyoma veszett – a rendőrség kihallgatta, és kiderült, hogy ő csak egy bérelt színésznő volt, akit Mark fizetett ki a közös vagyonunkból.
Evelynt és Markot előzetes letartóztatásba helyezték csalás, emberölési kísérlet előkészítése és okirathamisítás vádjával. A piros mappa, a bézs iratok és a hálószobai kamerák felvételei mind az ügyészség kezében voltak.
A lakás csendes volt. A dédnagynéném régi órája ketyegése hallatszott a falon, egyenletesen, megnyugtatóan.
A konyhaasztalon ott állt egy bögre friss, gőzölgő tea. Nem gyógytea, nem altató. Csak sima fekete tea, egy kis mézzel.
Odaléptem az ablakhoz, kinyitottam, és belélegeztem a kinti, tiszta őszi levegőt. A sebhelyek a testemen még fájtak, de a lelkemben végre megszűnt a feszültség. Nem féltem többé. A múlt bezárult, a jövő pedig – bár teljesen új alapokra épült – végre megint az enyém volt.
Megfordultam, belekortyoltam a teámba, és mosolyogva néztem körbe a saját, valódi otthonomban.
