– Alexander nemcsak csalfa, Marina – mondta Elena, és a hangja suttogássá halkult. – Ő egy veszélyes ember. Amikor a múlt héten rájött, hogy te is terhes vagy, és nem akarsz elmenni a pénzéért, a telefonban… oh, Istenem, te nem hallottad, miket mondott rólad a menedzserének, amikor azt hitte, alszom. Azt mondta, meg kell találnia a módját, hogy „eltüntessen” téged, mielőtt a sajtó felfigyel rá.
3. Fejezet: A csapda bezárul
Marina szemeiben a félelem hirtelen átvette a helyét a haragnak. A tea megihletetlenül gőzölgött a csészében.
– Eltüntetni? De hát… én a gyermekét hordom a szívem alatt!
– A gyermekét? – Elena felnevetett, de a nevetése csupa könny volt. – Kedvesem, Alexander számára te nem vagy más, mint egy kényelmetlen akadály a következő európai turné és a kitüntetése útjában. Azt hiszed, a felesége vagyok, aki megvédi? Tévedsz. Én vagyok az a rab, aki eddig hallgatott a gyerekek biztonsága érdekében. De most… most elég volt.
Ekkor a villa nagy bejárati ajtaja hirtelen kinyitódott. Nehéz lépések dörrentek a márványpadlón.
– Elena! Hová a fenébe tetted a… – harsogott egy jól ismert, mély baryton hang az előszobából.
Alexander Voronov lépett be a nappaliba. Az arca eltorzult a dühdttől. A drága kabátja még rajta volt, a sálja félrecsúszva. De amikor meglátta Marinát a kanapén ülni, a szemei hirtelen megállapodtak, mint egy ragadozóé, amelyik észrevette a prédjét.
– Te… – sziszegte Alexander, és közelebb lépett. – Hogy a fenébe találtál ide? Megőrültél?
Marina felpattant a kanapéről, a szíve a torkában dobogott.
– Nem hallgathatsz el, Alexander! Nem teheted meg azt, amit a másikkal tettél! A rendőrség tudni fogja…
Alexander az asztalra pillantott, és meglátta a nyitott dossziét, benne az offshore számlákkal és a rendőrségi aktákkal. Az arca egy pillanat alatt hamuszürkévé vált, majd a szemeiben felizzott a tiszta őrület.
