Amikor Alexandert a rendőrök kivezeterék a házból, a férfi még egyszer hátranézett. A tekintetében már nem volt düh – csak a teljes megsemmisülés.
Marina kiment a villa teraszára, és mély levegőt vett a friss, hűvös reggeli levegőből. A nap most emelkedett fel a tetők felett, aranyló fényt festve a moszkvai utcákra. Tudta, hogy a neheze még csak ezután jön – a baba felnevelése, a bírósági tárgyalások, a múlt sebei. De a félelem, ami eddig fojtogatta, elszállt.
Mert a titkok, amiket eltemettek, végre napvilágra kerültek. És a zene, amit Alexander játszott, örökre elhallgatott.
