— Én… én azt hittem… — dadogta Beatriz, és az első alkalommal, mióta ismertem, a hangjában őszinte szégyen repedései hallatszottak.
— Ön nem kérdezett semmit, Beatriz — mondtam teljesen nyugodt, tárgyilagos hangon. — Csak feltételezett. De most nincs időnk erre. Roberto állapota kritikus. Stanford A típusú aorta disszekciója van. Az aorta falának belső rétege elszakadt, és a vérgyülem bármelyik pillanatban áttörheti a külső réteget. Ha ez megtörténik, a szív körüli burok megtelik vérrel, és a férje meghal.
Beatriz meglazult térddel támaszkodott meg az egyik székben. A gőg elpárolgott belőle, helyét átvette a puszta, nyers rettegés.
— Mentsd meg… kérlek, Mariana, mentsd meg őt! — zokogott fel, és a kezem után nyúlt. Az a kéz, amely korábban a kötényt nyújtotta át, most görcsösen kapaszkodott az enyémbe.
Enyhén megszabadítottam a kezemet, és mélyen a szemébe néztem.
— Mindent megteszek, amit az orvostudomány és a tapasztalatom lehetővé tesz. Nem azért, mert ő a felesége, hanem mert ő a betegem.
VI. Fejezet: Pengeélen a műtőben
8:05-kor léptem be a hármas műtőbe. A szoba hideg volt, a műszerek fémes csillogása és a monitorok egyenletes csipogása töltötte be a teret. Az altatóorvos, Dr. Gutiérrez bólintott.
— A beteg altatva, vérnyomás stabilizálva, de a nyomás még mindig túl magas. Gyorsan kell lépnünk, Mariana.
— Kezdjük — mondtam, miközben a műtőápoló felsesegítette rám a steril köpenyt és a kesztyűt.
Az élet és a halál közötti határvonal sehol sem olyan vékony, mint az aorta-sebészetben. Az aorta az emberi test főverőere; ha az elreped, az ember másodpercek alatt elvérzik. Amikor szikével megnyitottam Roberto mellkasát, és átvágtam a szegycsontot, a látvány megerősítette a legrosszabb félelmeinket.
A főverőér felszálló ága hatalmasra duzzadt, sötétvörös volt a vérgyülemtől, és szinte lüktetett a felhalmozódott nyomás alatt.
— Szív-tüdő motorra állunk — utasítottam a csapatot. — Hűtsük le a testét 22 fokra. Mély hypothermiás keringésleállást alkalmazunk.
