2. Fejezet: A családi vihar
Ahogy az várható volt, a hívás után elszabadult a pokol.
Tíz perccel később anyám hívott. Az arca, a hangja tele volt felháborodással és lekiismeret-furdalás keltéssel.
– Mia! Hogy lehetsz ilyen szívtelen?! – kiáltotta anyám a telefonba. – Britt sírva hívott fel! Azt mondta, ki akarod dobni őket az utcára! A saját testvéredet! Az anyósáék mit fognak szólni?! Hogy tehetsz ilyet a családdal azután, amit értünk tettél?!
– Anya – mondtam nyugodtan, miközben kiálltam az erkélyre. – Kérlek, hallgass meg engem is. Tudod, hol voltam múlt csütörtökön, amikor hazajöttem a kéthetes üzleti útról?
– Biztosan a lakásodban…
– A teraszon ültem, Anya. A fagyos teraszon. Mielőtt elutaztam, elmondtam Brittnek, hogy fáradt vagyok, és hogy amikor visszajövök, le kell ülnünk megbeszélni a dolgokat, mert a szobámat lassan teljesen elfoglalták. Tudod, mit találtam, amikor hazértem? A zár le volt cserélve. Az ajtón egy cetli lógott, amin az állt, hogy a szobám nem az enyém többé, és keressek más lakhelyet. Hat műanyag dobozban volt felhalmozva az egész életem a teraszon, a hidegben. A gyermekkori takaróm egy doboz tetején fagyoskodott.
Anyám elhallgatott. A vonal túlsó végén csak a légzése hallatszott.
– Britt bent nevetett Colbyval – folytattam, és a hangom elcsuklott a fájdalomtól, amit napok óta fojtogattam magamban. – Hallottam a nevetésüket a csukott ajtón keresztül. Nem nyitották ki. Nem beszéltek velem. Úgy kezeltek, mintha egy idegen lennék, akit ki lehet dobni a saját házából, miután kifizettem az összes adósságotokat.
– Mia… én… én nem tudtam, hogy kirakták a holmidat… – dadogta anyám, és a hangjából hirtelen elpárolgott a szigor. – Britt azt mondta, hogy te önként költöztél el, és hogy elhagytad a házat…
– Britt hazudott neked, Anya. Ahogy mindenkinek hazudott. A Facebookon fotókat posztolt az új nappalijáról, megköszönve Colbynak, hogy „a miénkké tették ezt a helyet”. Azt terjesztette a család körében, hogy én nem vagyok hajlandó felnőttként beszélgetni. Nem, Anya. Én nem veszekszem. Én intézkedem.
