“Átgondolom.
Aztán megcsörgött a telefonja. Nuria volt az.
A pék reggel 7:26-kor hívta a szállodát.
A hívást áthelyezték.
Ramiro megkapta.
Adrian Sofiára nézett.
“Tudta, miért késettél.
Sofia elsápadt.
Aztán mindenki előtt közbeszakított, hogy tudta az igazságot.
Adrián elrakta a mobilját.
“Holnap gyere vissza a szállodába.
“Dolgozni?”
“Nem. Hogy az igazság elmondja, hol megaláztak.
3. RÉSZ
Másnap 08:00-kor Sofia egyenruha nélkül lépett be a Hotel Mirador ajtaján. Egyszerű blúzt, sötét nadrágot és a táskában tárolt rózsafüzért viselt. Nuria várta őt a fogadás mellett.
“Azt hittem, nem jössz.”
“Én is.
A hallban különböző műszakokból dolgozók voltak. Nem tömeg, de elég ahhoz, hogy Sofia felismerje azokat az arcokat, akik tanúja voltak a megaláztatásának.
Adrian jelent meg a liftből.
Ramiro mögötte sétált.
“Mit keres itt?” kérdezte Ramiro.
Adrian nem válaszolt.
Ott állt, ahol az óráját nézte.
“Tegnap történt itt valami, amit egy irodában nem lehet megoldani.
Ramiro összevonta a szemöldökét.
Adrian Sofiára nézett.
“Egy alkalmazott 37 percet késett. Láttam a késést, láttam, hogy sír, és úgy döntöttem, már eleget tudok ahhoz, hogy megítéljem.
Senki sem mozdult.
“Mindenki előtt mondtam neki, hogy aki igazán dolgoznia kell, az időben érkezik. Ez igazságtalan, arrogáns és kegyetlen kifejezés volt. Sofia három éve mutatja meg a munkájával, de még ezekre a 3 évre sem volt szüksége ahhoz, hogy tiszteletet érdemeljen. Próbált magyarázkodni, de nem hallgattam rá.
Sofia egy pillanatra lehajtotta a fejét.
Adrian folytatta.
A hall mormolta.
Adrian felemelte a kezét.
“És szeretnék tisztázni valamit: az, hogy ő volt az anyám, nem teszi értékesebbé azt, amit Sofia tett. Ha bárki más lett volna, az én hibám pontosan ugyanaz lett volna.
Ramiro száraz nevetést hallatott.
“Végeztünk már?”
Nuria előhúzott egy összehajtott papírlapot a pult mögül.
“Nem.
Ő vezette a hívásnaplót.
“A pékség 7:26-kor hívott. Elmagyarázták, hogy egy hoteli alkalmazott késik, mert egy hölgynek segít. A hívást áthelyezték az üzemeltetésre.
