—Y yo te elijo a ti, no porque seas dueño de este hotel ni porque puedas facilitarme nada. Te elijo porque aprendiste a escuchar. Porque respetaste mis límites. Porque te quedaste cuando te dije que no me salvaras. Quiero quererte sin convertir el amor en deuda.

Adrián megölelte.

Sofia újra ránézett az órára.

“Már 8 perc eltelt.

—Elérhetjük a 9-et.

—Nincs visszaélés.

Együtt léptek ki ugyanazon az ajtókon, amelyeken ő hetekkel ezelőtt sírva lépett be.

Ezúttal Sofia magasra emelte a fejét, a rózsafüzér a csuklóján, Adrian keze pedig összefonódott az övével.

Az a 37 perces késés majdnem elveszítette a munkáját.

De végül egy időmegszállottja embernek tanította meg valamit, amit egyetlen óra sem tudott mérni: vannak emberek, akik késnek, mert útközben úgy döntöttek, hogy nem mennek el valaki, akinek szüksége van rájuk, hogy maradjon.