Öt évvel később a Holt Ridge tizennégy projektet fejezett be Nyugat-Észak-Karolinában. Az emberek kezdték felismerni az aláírásunkat. Egy építészeti magazin még azt is írta, hogy az építményeinket úgy látszólag *”mély figyelemmel tervezték azokra, akik ott élni fognak”*.
Ezt a számot megtartottam. Két éven át legalább havonta egyszer újraolvasom ezt a mondatot.
—
Aztán, huszonkilencévesen, megtaláltam *a* földet.
Huszonkét hold Asheville szélén, a French Broad folyóra nézve.
Amikor először álltam a gerincen, tudtam.
A hegyek minden órában változtak az arcukat.
Napfelkelteden egyedi árnyalatuk volt.
Délben még egy.
Késő délutánra az egész völgy aranylá vált.
A házat ennek a kilátásnak szántam el.
Minden fontos helyiség a csúcsokra nézett:
a konyhába.
A nappaliban.
A szobák.
Padlótól a mennyezetig érő ablakokat követeltem.
Minden alkalommal, amikor azt javasolták, hogy csökkentsem az üvegfelületet a pénzmegtakarítás érdekében, visszautasítottam.
Ezek az ablakok nem díszítés voltak. Ők voltak ennek a háznak a létező forrása.
A kandalló helyi rétegekből készült.
A mennyezeti gerendák egy régi fehér tölgyfából készültek Madison megyében, amely viharban összeomlott. Én magam mentem oda Pete-tel, az egyik vállalkozómmal, és két órát töltöttünk azzal, hogy egyenként választottuk ki az egyes gerendákat.
A legközelebbi barátom, Megan Chen, szinte mindenben segített.
Évekkel korábban találkoztunk ugyanabban az irodában.
Ha barátok lettünk, az azért volt, mert mindig ugyanazért vitatkoztunk: nem azért, hogy igazuk legyen, hanem hogy a munka tökéletesen elvégezze.
Még a Holt Ridge tagja volt, mielőtt a cég hivatalosan is létezett volna.
Este eljött hozzám, leült a konyhaasztalomhoz, és bámulta a terveket, amíg egyikünk meg nem találta, mi a baj.
Határozott véleménye volt az üvegházról. Egy hónapig vitatkoztunk.
Szinte mindenben igaza volt.
Mégis arra ösztönöztem, hogy minden részletet megvédjen. És az eredmény annál jobb lett.
—
A projekt húsz hónapig tartott.
Amikor végre elkészült a ház, egy októberi reggelen a konyhában álltam, kezemben egy csésze kávéval, és néztem, ahogy a fény átsiklik a hegyek felett.
