Amikor levette, észrevette, hogy az alsó széle vastagabb a szokásosnál. Emlékezett, hányszor mutatták a falu asszonyai a laza ruhákat és nevetettek, mert Clara úgy öltözött, “mintha egy egész házat akarna befedni.” Senki sem tudta, hogy Sara vastag anyagokat választott, mert évekig varr, hogy kitartson. Senki sem tudta, hogy William halála után Clara szinte mindent eladott, kivéve azokat a ruhákat. Az emberek számára ez egy újabb ok volt a gúnyolódásra; Számára ez volt az utolsó dolog, amit nem vehettek el tőle.
Amikor visszatért, Elias kabátjába burkolva, ő elvette a ruhadarabot, hogy felakassza, majd megállt.
“Ki varrta ezt?”
“Az anyám.
Elias végigsimított a szegélyán.
“Itt dupla varrás van. Ez nem megerősítés.
“Mit értesz ez alatt?”
Elias elővett egy kis kést, és megnézte, mielőtt megérintette a szövetet.
“Az a valaki, amit elrejtett benne.” Ha nemet mondasz, nem vágom le.
Clara emlékezett, hogy Sara éjszaka az ablaknál varr, és ismételgette neki, hogy soha ne bízjon túl sokat a Torres családban. Gyerekként azt hitte, az adósságokról beszél. San Jerónimo egész lakója valamit köszönhetett Silvestre Torresnek: bérleti díjat, szerszámokat, marhatakarmányt vagy szívességeket.
“Nyisd ki.”
Elijah szálról szálra emelte, míg elő nem vett egy kis bőrköteget, amelyet viasszal lezártak. Clara felismerte a bélyegen lévő rajzot: egy félhold alakú hold, amelyet három vonal keresztez. Az anyjánaknak ugyanazt a szimbólumot vésték egy cédrus dobozon, amit senki sem érhetett hozzá.
Belül egy réz kulcs, egy fénykép és egy levél volt.
A fényképen Sara sokkal fiatalabb volt, aki egy bányászati iroda előtt állt. Mellette Silvestre Torres és egy magas férfi állt, akit Clara még sosem látott. A hátoldalon három név jelent meg: Sara Valle, Tomás Valle és Silvestre Torres.
“Anyám vezetékneve nem Valle volt.
Elijah elsápadt.
“Ismered a másik férfit?”
—Tomás Valle. Egy régi koncsesszió tulajdonosa. Földcsuszamlásban halt meg.
Clara kinyitotta a levelet. Azonnal felismerte anyja kézírását.
