Lassan odaléptem Evelynhez. Az idős nő hátrálni próbált, de az asztal és a szék elállta az útját. A szemeiben végre megjelent az a félelem, amit az elmúlt órákban bennem akart látni.
— Azt mondtad, Mark, hogy hozzászokhatok a házimunkához — fordultam a férjemhez. — És igazad van. A takarítást mindig a legnagyobb szzeméttel kell kezdeni.
Egyetlen gyors, határozott mozdulattal előrecsaptam. A zsíros, mocsoktól csöpögő törlőt egyenesen Evelyn arcába és méregdrága, gőgös frizurájába nyomtam, pontosan úgy, ahogy a fia tette velem alig pár perccel ezelőtt.
A jelenlévők felszisszentek. Evelyn sikoltott a felháborodástól és a döbbenettől, miközben próbálta letörölni a zsíros szószt az arcáról.
— Hogy mersz… HOGY MERSZ! — üvöltötte Mark, és felém rontott, emelt kézzel.
De mielőtt hozzám érhetett volna, két nehéz lépés hallatszott a folyosó felől.
A nyitott ebédlőajtón keresztül két magas, egyenruhás férfi lépett be a terembe. A helyi rendőrkapitányság tisztjei voltak, mögöttük pedig a saját ügyvédem, Dr. Varga sétált be, kezében egy vastag aktatáskával.
— Minden rendben van, Zsófia kisasszony? — kérdezte az ügyvédem nyugodt, professzionális hangon.
— Tökéletesen, Dr. Varga — válaszoltam, miközben megtöröltem a kezem egy tiszta szalvétával. — A családi összejövetel éppen most ért véget.
Mark megtorpant a rendőrök láttán, a felemelt keze tehetetlenül hullott a csípője mellé.
— Mi folyik itt?! — kiáltotta. — Mit keresnek itt a rendőrök?!
Dr. Varga előlépett, és kinyitotta a mappáját.
— Mark úr, az ügyfelem, Zsófia kisasszony tegnap este felhatalmazott bennünket, hogy a házassági szerződésben szereplő rendkívüli felmondási záradék alapján eljárjunk. Mivel ön és édesanyja súlyos fizikai és verbális bántalmazást követtek el az ügyfelem ellen – amit az ebédlő sarkában elhelyezett rejtett kamerák rögzítettek –, a szerződés azonnali hatállyal érvénytelenné vált.
5. fejezet: A kilakoltatás
A teremben suttogás hullámzott végig. A rokonok most már nyíltan Markra és Evelynre mutogattak.
