Valakit szeretni nem ad jogot arra, hogy kopogás nélkül belépjen a házába.

Nem adott jogot arra, hogy a pénzét kérés nélkül használja.

Nem fordította az idejét családi vagyonná.

Még kevésbé kényszerített rá egy frissen özvegy nőt, hogy mindenki életmentőöve maradjon, miközben ő maga tanult megmaradni a vízön.

Aznap este, miután elmentek, Teresa gyertyát gyújtott Ramón fényképe mellett.

Nem kért bocsánatot a távozásért.

Nem bánta, hogy határokat szabott.

Két ujját a keretre tette, és suttogta:

“Visszajöttem.

Aztán kikapcsolta a telefont, kinyitotta az ablakot, és hallotta a csendet.

Először a temetés óta a ház teljesen az övévé tűnt.

És Teresa végre megértette, hogy a szükséges lenni soha nem ugyanaz, mint a szeretet.