Hamarosan abbahagyta, hogy a mi teherautónk hívja.

“Az én teherautóm,” mindig javította ki, még előttem is.

Anyja születésnapján azt állította, hogy hitelre vette. Doña Elvira büszkén simogatta az üléseket.

“A fiam tudja, hogyan kell támogatni egy nőt.

A hazugság egyre több helyet foglalt el, mint a részlegen.

Két hónappal ezelőtt Fernanda üzenetei jelentek meg a mobilja képernyőjén. Kis szívek. Vacsorameghívók. Köszönöm a korai reggelt az úton. Nem néztem át a beszélgetéseiket; Láttam az értesítést, amikor a telefont az asztal mellett hagyta tölteni.

Szembesítettem őt.

“Ő egy kolléga.” Ne csinálj jeleneteket egy 26 éves lánynak.

Egy héttel később, amikor átnéztem a költségek koncentrációját, észrevettem éjszakai díjakat azokon az állomásokon, amelyeket a furgonunknak soha nem kellett volna meglátogatni. Kértem a kártyajelentéseket, és megőrztem az első kiutaló másolatát. Még nem volt minden alkatrészem, de valami nincs rendben: a dízel ott jelent meg, ahol csak benzinnek kellett lennie.

Kértem a megfelelőségi osztálytól felülvizsgálatot anélkül, hogy Ricardót bevontam volna a folyamatba. Az volt a kötelességem, hogy tájékoztassam, bár rettegtem, hogy kiderül, meddig jutott el a probléma.

A buli előtti szerdán egy konkrét kérdést tettem fel neki:

“Kölcsönadtad valakinek az üzemanyagkártyát?”

Ricardo abbahagyta a rágást.

“Én ezt használom munkához. Te szánd magad a kis számaidnak, és hagyd abba a üldözést.

Ugyanazon az éjszakán megtudtam, hogy meghívta Fernandát az ünnepségre. Ő is ragaszkodott hozzá, hogy menjek el.

“Te a bilincstel ülsz, és nem kérdezel. Tudnod kell, hogy még mindig házas vagyok.

Így jutottam el az ipari csarnokba, ahol a Rutas del Bajío tizedik évfordulóját ünnepelték. Fekete dzsekit viselve, feltűnő ékszerek nélkül, hallottam, ahogy a rendező koccintott népe őszinteségére, miközben Fernanda igazította Ricardo inggallért.

Aztán jött a szétszórt táska, a sértés és a fejünk fölé emelt kulcstartó.

Felálltam, hogy elmenjek. Aztán felismertem azt a férfit, aki épp egy oldalajtón lépett be: Arturo Beltránt, a csoport vezérigazgatóját. Megállt előttem, az asztalra nézett, és látta a remegő kezeimet.