Yana szombaton édes várakozással ébredt. Ma este Egor egész családja össze kellett jönnie, hogy megvitassák az esküvő utolsó részleteit, amelyet októberre terveztek. Kicsivel több mint egy hónap volt hátra a ceremóniáig, és minden nap új feladatokat és előkészületeket hozott.
A fiatal nő körbejárta a lakást, a jól ismert falakat nézte. Ez a kétszobás lakás a városközpontban a nagymamájától származik, aki két évvel korábban hunyt el. Klavdia nagymama hagyta neki azt, ami a legértékesebb volt számára: azt a helyet, ahol Yana gyermekkorának legjobb éveit töltötte. A régi bútorok még ott voltak; Yana sosem mert megváltoztatni őket. Minden sarokban megőrizte egy szerettünk emlékét.
Másfél évvel ezelőtt találkozott Egorral, egy közös barát, Svetka születésnapi buliján. Ez a magas fiú őszinte mosollyal jött hozzá először, és egész este beszélgettek. Aztán ott voltak a séták, a mozi, a kávézók. Egor olyan megbízhatónak, olyan egyenesnek tűnt. Négy hónappal később beköltözött hozzá — azt mondta, ostobaság egy kollégiumban szobát bérelni, amikor a barátnőjének lakása van.
“Yana, min gondolkodsz?” kérdezte Egor, miközben kijött a fürdőszobából, törölközővel törölgetve a haját.
“Ó, semmi, emlékeztem a találkozónkra,” mosolygott a fiatal nő. A szüleid hétkor jönnek?
“Igen. Anya azt mondta, hozza a bejelentés mintáit. Több lehetőséget is meg akar mutatni.
Maria Petrovna, Egor anyja, gyakorlatilag az elmúlt néhány hónapban élt velük. Azzal ürügött, hogy segítsen az előkészületekben, és egész nap ott maradhatott. Körbejárta a szobákat, kritikusan megvizsgálta a bútorokat, és megrázta a fejét, miközben a tapétát nézte.
“Itt újra kell tapétáznunk,” mondta Mária Petrovna, miközben végigsimított a folyosó falán. Látod? És a konyhai linóleumot is ki kell cserélni. Hány éves?
“Nem tudom, a nagymamám tette le,” válaszolta Yana, miközben enyhe bosszúság kúszik elő.
“Na, tessék. Régi. Egor, ha házasodsz, valódi munkát fogsz végezni. A lakás jó, pont középen. Lakható.
