Yana csendben nézett Egorra. Lenézett, babrált néhány bejelentés mintájával. Anastasia a telefonját bámulta, közönyös színlelve. Nikolaj Sergevics köhögött, majd az ablak felé fordult.

“Hallottam a beszélgetésed,” mondta Yana nyugodt, összeszedett hangon. Minden szót. A kezdettől a végéig.

Mária Petrovna arca elromlott. Anastasia elsápadt. Nikolaj Sergevics hirtelen megfordult, kinyitotta a száját, de nem szólt semmit.
“Yana, figyelj…” Egor kezdte, miközben felállt a kanapéról.
“Nem, te fogsz hallgatni rám,” vágott félbe.
Odament az asztalhoz, levette az eljegyzési gyűrűjét, és letette Jae elé.
“Nem lesz házasság.” És kérlek, hogy azonnal hagyjátok el a lakásomat.

“De elvesztetted a fejed?” mondta Mária Petrovna dühösen. Csak vicceltünk! Ugye, Egor? Mondd el neki! Ez csak egy stresszteszt volt, hogy lássam, hogyan érzed magad!
“Yana, nyugodj meg, beszéljünk…” Egor kinyújtotta a kezét, de ő hátralépett.
“Beszélni?” Yana viccelődött. Miről? Ahogy el akartad lopni a lakásomat? Vagy az új menyasszony, akit anyád már talált neked egy “megfelelő családban”?
“Nem erre gondoltak!” kiáltotta Anastasia, felugrott a székéből. Félreértettél!
“Tényleg? Yana a nővérhez fordult. És hogyan érthettem volna azt a mondatot: “Ostobaság hagyni, hogy egy ilyen lehetőség elszalon mellettem”? Magyarázd el nekem.

Anastasia kinyitotta a száját, de nem jött ki hang.
“Elég legyen,” mondta Yana, az ajtóra mutatva. Menj ki. Most azonnal.

 

Mária Petrovna hirtelen felállt, és felkapta a táskáját:
“Nos, maradj egyedül!” Szerinted minden utcasarkon találsz ilyen vőlegényeket?

“Nincs szükségem ilyen vőlegényekre,” válaszolta Yana hidegen. Ki akarsz szállni magadból, vagy hívjam a rendőrséget?

Nikolai Sergevics volt az első, aki a kijárat felé indult, őt szorosan követte Anasztázia. Az ajtó előtt Mária Petrovna megállt és megfordult:
“Meg fogod bánni.” Senki sem akarja a kis lakásodat. És egyikőtök sem.
“Viszlát,” mondta Yana egyszerűen, szélesen kinyitotta az ajtót.

Egor családja kiment a lépcsőn. Egor viszont ott maradt. A nappali közepén állt, és Yanára nézett, aki kétségbeesetten nézett.
“Yana, kérlek, beszéljünk…”
“Nincs több megbeszélnivaló.”