“Úgy nézel ki, mintha hűtést kellene kérned.” A biztonsági felügyelő felemelt egy vödör ezüst szalagot, és ráöntötte a Hale Grand folyosóján álló férfira, miközben a vendégek figyelték. “Boldog karácsonyt.” Amikor a férfi a nappali felügyelőre néz, és azt mondja: “Karácsony van, kisasszony,” összekulcsolja a kezét. “Nem neked.” Aztán egy házvezetőnő kilép a kocsijából, és egy óra múlva elveszíti az állását a következő lépés miatt.

Evelyn Vance nem mosolygott. Elővette a táblagépét, és végignézett a jelenlévőkön.

— Mielőtt az aláírásról beszélnénk, Mr. Harrison… szeretném megkérdezni, hogy történt-e tegnap este bármilyen rendkívüli esemény a hallban. Bármi, ami eltért a szálloda belső szabályzatától.

Harrison kérdőn nézett Celeste-re. Celeste előlépett, és magabiztosan megrázta a fejét.

— Semmi komoly, Miss Vance. Csupán egy kellemetlen betolakodó próbált bejutni a fűtött csarnokba tegnap este. Egy hajléktalan csavargó. A biztonsági szolgálatunk, Mr. Nolan vezetésével, szakszerűen eltávolította az illetőt. Volt egy házvezetőnőnk is, Ella, aki megszegte a szabályzatot és odaadta a cég tulajdonát képező törölközőket a behatolónak. Természetesen azonnal megszüntettük a munkaviszonyát. Minden a legnagyobb rendben ment.

Evelyn lassan bólintott.
— Értem. Szóval senkinek sem volt ellenvetése? Senki sem gondolta úgy a vezetőségből, hogy egy emberi lény leöntése jéghideg vízzel, majd a fagyba való kidobása nem összeegyeztethető a szállodai vendégszeretettel?

Harrison zavartan nevetett. — Ugyan, Miss Vance, Manhattenben kemény határokat kell húzni. Az ilyenek zavarják a milliomos vendégeinket.

Evelyn halk sóhajt kieresztve a tárgyalóterem ajtaja felé fordult.
— Akkor eljött az ideje, hogy bemutassam önöknek a Vanguard Investment Group többségi tulajdonosát és új ügyvezető igazgatóját.

Az ajtó kinyílt.

A teremben megállt a levegő. A bekeretezett üvegajtón át egy magas, elegáns férfi lépett be. Méretre szabott, méregdrága fekete öltönyt viselt, a haja tökéletesen be volt lőve – de a nyakában egy egyszerű, kézzel kötött piros sál csüngött.

Celeste arca krétafehérré vált. Bryce Nolan gégéje nagyot nyelt, a szemei kerekre tágultak a döbbenettől.

A férfi nem volt más, mint a tegnap esti elázott, rongyos dzsekis idegen.

Az igazság pillanata
— Jó reggelt, hölgyeim és uraim — mondta a férfi, miközben a hangja mélyen és ellentmondást nem tűrően zengett a teremben. — A nevem Arthur Pendelton.

Harrison igazgató döbbenten kapkodott levegőért. — Mr… Mr. Pendelton?! A milliárdos reklám- és ingatlanmágnás?