Queens és a csoda
Eközben Queensben, egy kis, szűkös lakás konyhájában Ella az asztalnál ült. Az apja éppen fát pakolt a kis kályhába, hogy legalább némi meleg legyen a szobában. A fűtésszámla még mindig az asztal közepén feküdt, kifizetetlenül.
Ella szeme vörös volt a sírástól. A karácsony előtti szombaton állás nélkül maradni New Yorkban egyet jelentett a biztos kilakoltatással.
Hirtelen kopogtatás hallatszott a bejárati ajtón.
Ella apja felállt, és óvatosan kinyitotta az ajtót. Az utcán egy elegáns, fekete szedán állt a hóban. A küszöbön maga Arthur Pendelton állt, elegáns kabátban, a kezében egy fekete bőrtáskával és egy csokor friss virággal.
Ella felpattant a székről. — Maga… A férfi a tegnap estéről…
Arthur belépett a kis lakásba, levette a kalapját, és tisztelettel köszönt Ella apjának.
— Jó napot kívánok, Sir. A nevem Arthur Pendelton. Tegnap este a lánya megmentett engem a fagyhaláltól Manhattanben.
Ella elhűlve nézett rá. — De… maga nem úgy néz ki, mint tegnap…
— Tegnap este próbára tettem a szállodámat, Miss Ella — mosolygott melegen Arthur. — És azon a helyen, ahol tucatnyi milliomos és vezető fordított hátat a hidegnek, maga volt az egyetlen, aki megértette, hogy a hideg nem kérdezi, ki ki. Maga odaadta a sálját és a szálloda törölközőit, pedig tudta, hogy az állásába kerülhet.
Arthur letette a bőrtáskát a konyhaasztalra, pontosan a kifizetetlen fűtésszámla mellé, és kinyitotta. A táskában egy hivatalos munkaszerződés és egy csekk szerepelt.
— Mától én vagyok a Hale Grand tulajdonosa — mondta Arthur. — És a legelső döntésem az volt, hogy kirúgtam a tegnapi vezetőséget. Mivel a szállodának új igazgatóra és új értékrendszerre van szüksége, szeretném felajánlani magának a Hale Grand operatív igazgatóhelyettesi pozícióját, hatszoros fizetéssel, valamint azonnali teljes pénzügyi támogatással a családja számára.
Ella leblokkolt. A könnye kicsordult, de ezúttal nem a kétségbeeséstől, hanem a döbbenettől és a hálától.
