A csend, ami az étkezőre telepedett, nem az ünnepi meghittség csendje volt. Olyan sűrű és fojtogató volt, mint a füst, mielőtt a száraz fa lángra kap.
A kötényem zsebében ott lapult a kulcscsomó. Nem a bejárati ajtóé, és nem is a garázsé, hanem az a kicsi, rézsárga kulcs, ami az emeleti dolgozószoba íróasztalfiókját nyitotta. Arthur régi íróasztaláét. Harmincöt évig néztem, ahogy a férjem minden este kinyitja azt a fiókot, kiveszi a tollát, bejegyzi a kiadásokat a bőrborítású füzetbe, majd elfordítja a kulcsot. „A rend nem szigor, Martha” – mondogatta mindig mosolyogva, a szemüvegét az orrnyergére tolva. „A rend a békénk védelme.”
Mostanáig azt hittem, a szeretet azt jelenti, hogy lebontjuk a határokat. Hogy az anyai szívnek nincsenek feltételei, nincs méltósága, csak végtelen, alázatos türelme. De ahogy ott álltam, a lábamban a visszerek tompa lüktetésével, az ujjbegyeim alatt a faragott tölgyfa szék támlájának hűvös, ismerős ívével, megértettem a különbséget a nagylelkűség és az önfeladás között.
Kayla még mindig ott állt előttem. A testszínű, drága selyemblúzában, tökéletesen manikűrözött ujjaival idegesen babrált a nyakában lógó vékony aranylánccal. A mosolya már nem volt az a ragyogó, mindent uraló magabiztosság, amellyel fél órája a barátai ajándékkosaraiból húzta ki az illatos gyertyákat. Egy pillanatra megvillant a tekintetében valami: a gyanú, hogy talán elszámolta magát. Csak egyetlen milliméterrel, de túlfeszítette a húrt.
– Nem kell úgy nézned, Martha – mondta Kayla, és a hangja most már megpróbált behízelgővé válni, miközben a barátai felé pillantott, mintha cinkosokat keresne. – Csak arra gondoltam, hogy biztosan elfáradtál. Egész nap a konyhában robotoltál. Fent van az a szép nagy tévé a szobádban, felvihetnél egy tálcát, megnézhetnéd azt a régi karácsonyi filmet, amit szeretsz… Mi itt lent egy kicsit hangosabbak leszünk, játszunk, iszunk, nem akartuk, hogy feszélyezzen.
– Feszélyezzen? – ismételtem meg a szót. A hangom nem volt hangos, nem remegett, de úgy hasított át a szobán, mint a fagyos huzat.
