Hónapokkal később Olivia ágyán lévő karcolás már látható maradt, amint a fény egy bizonyos szögből érte meg. Daniel felajánlotta, hogy festi rá. Megkértem, hogy hagyja úgy, ahogy van.
Ez a kis jel valami fontosra emlékeztetett: azon a héten, amikor Olivia megszületett, a szüleim azt feltételezték, hogy végül feladom, mert mindig is így tettem. Tévedtek.
Az anyaság nem tett kegyetlenebbé vagy kevésbé együttérzővé. Egyszerűen tisztázta a prioritásaimat, kétséget kizáróan.
Még mindig a szüleim lánya voltam. Még mindig Jason nővére voltam. De mindenekelőtt én voltam Olivia anyja. És amikor ezek a felelősségek ütköztek, pontosan tudtam, melyik a legfontosabb.
