Sikerült hívnom a 911-et, miközben ő ragaszkodott hozzá, hogy baleset volt. April térdelt a közelben, de nem mert hozzám érni. Amikor hallottuk a mentő közeledését, a nővérem valamit suttogott Juliannek. Azt hitték, túl zavart vagyok, hogy halljak.
“Ha holnap nem fizetjük ki azt a kölcsönt, elveszik a lakásomat.” Megfogadtad nekem, hogy Renata fedezi, amit aláírtam a cégednek.
2. RÉSZ Meg
akartam kérdezni tőle, milyen elismerésről beszél, de alig vettem levegőt. Julián jelezte neki, hogy fogja be, majd kinyitotta az ajtót a mentősöknek. Amikor a városi rendőrség is megérkezett, már előkészítette a magyarázatát:
“Vitatkoztunk, a nővérem elvesztette az egyensúlyát és az asztalt ütötte.
“Meglökött,” mondtam, mielőtt a fájdalom miatt abbahagytam.
Egy mentős leírta, amit mindketten mondtunk. Az irapuatói kórházban röntgen megerősítette a borda törését, tüdőkárosodás nélkül. Viszonylagos pihenést, éberséget és több hetes felépülést javasoltak. Miközben próbáltam beilleszkedni sírás nélkül, 19 üzenetet kaptam rokonoktól, akik még mindig nem tudták, hogy jól vagyok-e, de már azt kérték, hogy ne jelentsem Juliánt.
Másnap elmentem az Állami Ügyészséghez segítséggel, hogy közlekedést kapjanak. Elmondtam, hogyan léptek be, mit követeltek, mikor kértem őket, hogy menjenek el, és hogyan történt a lökés. Benyújtottam az orvosi dokumentációmat, és kértem, hogy integrálják a sürgősségi ellátás adatait. Nem számítottam rá, hogy Juliánt azon a délutánon letartóztatják. Azt akarta, hogy ne az ő verziója legyen az egyetlen, amit rögzítettek. A tisztviselő elmagyarázta, hogy meg kell tartanom a panaszom fólióját, és el kell mennem a megfelelő értékelésekhez. Útmutatást kértem tőle arra is, hogyan lehet megakadályozni, hogy Julián újra megjelenjen nálam. Már az is a gondolat, hogy újra ajtót nyissak neki, felgyorsította a pulzusom.
Felkerestem Carolinát is, azt az ügyvédet, aki átnézte az eladási dokumentumokat. Egyszerű kérdést tett fel:
“Biztos vagy ebben a pillanatban?”
