Mégis, aggódtam érte. Felajánlottam, hogy elkísérem őt, hogy kérjem a banktól egy frissített kimutatást és megismerjem a restrukturációs lehetőségeket, anélkül, hogy egy filléret sem ígértem. Abril azt válaszolta, hogy Julián nem fogadja el, hogy átnézzem a beszámolóit. Ekkor értettem meg, hogy inkább kockáztatják a házat, mintsem hogy tudjam a probléma nagyságát.
Aznap a héten hívások érkeztek nagybácsiaktól és unokatestvérektől. A hallottak verzió szerint az örökségért harcoltunk, és én “bátorság közepén botlottam.” Csak azokra válaszoltam, akik az egészségemről kérdeztek. Mondtam a többieknek, hogy vizsgálat folyik, és nem fogadom el a nyomást.
Julián két audiofelvételt hagyott hátra. Az elsőben azt mondta, hogy tönkreteszem azt az üzletet, ahonnan az alkalmazottai élnek. A második pillanatban elismerte, hogy lökött, de ragaszkodott hozzá, hogy nem akart bántani. Mindkettőt megtartottam. Nem keverte össze a szándékot a következményekkel.
Két héttel később Abril megkért, hogy látjon meg egy kávézóban. Sápadtként érkezett. Azt mondta, megbánja a csapást, hogy nem képzelte el Juliánt így, és vissza akarja kapni a nővérét. El akartam hinni neki.
“Mondd meg nekik, hogy megpróbáltam megállítani,” suttogta.
“Mondd el pontosan, amit láttál.” Nem kell engem vagy őt védened.
Kinyitotta a táskáját, elővett egy összehajtott papírlapot, és az asztalra tette. Ez egy másolata volt annak a történetnek, amit már átadott a hatóságoknak. Elolvastam, és hidegebbnek éreztem magam, mint amikor röntgent csináltak. Azt mondta, hogy először Juliánt támadtam, és amikor megpróbáltunk elválni, elvesztette az egyensúlyát. Lent Abril aláírása volt.
3.
RÉSZ —Miért írtad alá ezt? kérdeztem.
Abril miró hacia la puerta de la cafetería. Seguía sosteniendo su taza con las 2 manos, aunque ya no quedaba café.
—Julián dijo que si lo investigaban, el banco cerraría las líneas de su negocio. Que entonces nadie podría pagar nada.
—Eso no responde mi pregunta.
—Pensé que, si lo ponía así, todo se resolvería sin perjudicar a nadie.
