Lassan leültem a műhely sarkában álló kis konyhaszékre. Kint az eső még mindig elszántan kopogott a bádogtetőn, de odabent a levegő megfagyott. Don Tomás reszkető kézzel szorította magához azt a Puebla-i feladójú, krémszínű borítékot. Az öregember torka gombócban volt, a szemeiből az évtizedes gyász és a megcsalt apai bizalom mély fájdalma sugárzott.
— Don Tomás… mi van abban a levélben? — kérdezted halkan, megőrizve a hangomban a nyugalmat, amit az elmúlt hetek küzdelmei során magamra erőltettem. — Ön tudja, hogy én nem a pénzéért vagy a vagyonáért fogadtam be. Amikor a saját fia, Arturo és a lánya, Mariela kidobták Önt a viharba egyetlen széteső kartondobozzal, én egy védtelen embert láttam. Nem egy bankórát.
Don Tomás nagyot sóhajtott, s az ablakhoz sétált. Odakint a sötétség már teljesen beborította a kis utcát.
— Tudom, Inés — mondta az öregember, s a hangja megcsuklott. — Te voltál az egyetlen, aki nem kérdezett semmit. A férjed, a néhai Julián, jó ember volt. És te a menyemként többet tettél értem az elmúlt három évben, mint a saját vérem harminc év alatt.
Azzal óvatosan kihúzta a borítékból a háromoldalas, pecsétes dokumentumot, s az asztalra fektette.
— Harmincegy évvel ezelőtt — kezdte Don Tomás, s a tekintete a múltba révedt —, amikor a feleségem, Rosa meghalt, Puebla államban maradt egy elfeledett földterületünk. Egy kopár, köves domboldal, amit senki sem akart megvenni. Arturo és Mariela még fiatalok voltak. Amikor meglátták, hogy a föld semmit sem ér, folyamatosan gúnyolódtak rajtam. Azt mondták, felhalmoztam a szeméttelepet. Arturo húszévesen azt mondta a szemembe: ’Apa, te egy vesztes vagy, aki még egy tisztességes örökséget sem tud ránk hagyni.’
Don Tomás rámutatott a dokumentum második oldalára.
— Három héttel ezelőtt a mexikói állami infrastruktúra-fejlesztési hivatal és egy nemzetközi bányászati konszern felfedezte, hogy az a köves domboldal az ország egyik legnagyobb tisztaságú litium- és ritkaföldfém-lelőhelyének közepén fekszik. Az állam kisajátítási ajánlatot tett. A levélben lévő csekk és az ügyvédi letéti igazolás értéke… négymillió dollár.
