1. Fejezet: Az álarc lehullA konyhában csend volt. A frissen sütött gofri édeskés illata keveredett a kihűlő kávé fanyar aromájával, de a levegő hirtelen mégis fojtogatóvá vált. Ott ültem a konyhaasztalunknál – ugyanannál az tölgyfa asztalál, ahol Thomas-szal egykor a családi vállalkozás első terveit rajzoltuk fel –, és bámulatam a telefonom kivilágított kijelzőjét.– „Apa mit akar tenni a cég tulajdonjogával?” – fejezte be a kérdést Sophie, a 22 éves unokám, és a hangja remegett a felháborodástól.Lassan végighúztam az ujjamat a családi csoportos csevegés képernyőjén. A szavak feketén és hidegen álltak ott. Nem egyszerű családi pletyka volt ez, és nem is egy rosszul sikerült tréfa. Peter, a saját fiam, akit felneveltem, akinek a taníttatását finanszíroztam, és akire Thomas halála után rábíztam a családi építőipari vállalkozás operatív vezetését, a hátam mögött szervezkedett. Martinnal, a cég pénzügyi igazgatójával és Natalie-val, az elkényeztetett, hálátlan menyemmel közösen tervezte meg, hogyan szorítsanak ki teljesen a cégből.A tervük pofonegyszerű volt: kihasználva, hogy Thomas halála óta a háttérbe vonultam, és megbíztam a saját véremben, Peter aláíratott volna velem egy új kereskedelmi projekt és fejlesztési engedély papírjait. A dokumentumok közé rejtetten azonban ott lapult egy tulajdonrész-átruházási és lemondási nyilatkozat, amellyel Margaret Bell – én magam – végleg elvesztettem volna a vétójogomat és az alapítói többségi részesedésemet.– Miért mutatod ezt meg nekem, Sophie? – kérdeztem halkan, felpillantva az unokámra.Sophie szeme megperzselt a hűségtől és az igazságvágytól.– Mert elegem van, Nagyi. Elegem van abból, ahogy Apa és Natalie veled bánnak. Úgy kezelnek, mintha egy elfelejtett bútor lennél ebben a házban, amit félre lehet tolni, ha útban van. Elvették az olaszországi utadat, amit apu emlékeért fizettél ki, és most el akarják venni mindazt, amit te és nagyapa egy életen át felépítettetek. Nem hagyhatom.Kinyújtottam a kezem, és megsimogattam a fejét.– Köszönöm, drágám. Nem is tudod, mit jelent ez nekem.Abban a pillanatban valami megváltozott