kitágult a döbbenettől.– Mi… miről beszélsz, Anya? Ki mondott neked ilyen hülyeséget?Kivetítettem a tárgyalóterem nagy képernyőjére a titkos csoportos csevegés képernyőfotóit. A szavaik, a gonoszkodásuk, az árulásuk ott lebegett hatalmas, izzó betűkkel a falon.„Amikor az új kereskedelmi projektet jóváhagyják, végre eltávolíthatjuk Margaretet a vállalati lapokból.”„Jó. Peternek abba kell hagynia, hogy az anyja beleszóljon.”– Nem tudom, hogyan… ez egy félreértés, Anya! – dadogta Peter, és a homlokán megjelentek az izzadságcseppek. – Mi csak… mi csak tehermentesíteni akartunk téged! Öreg vagy már, nem hiányzik neked a vállalati stressz!– Öreg? – kérdeztem, és lassan felálltam a székemből. A jelenlétem betöltötte a termet. – Amikor apáddal ezt a céget alapítottuk, te még meg sem születtél. Amikor a válság idején az utolsó megtakarításainkat zálogosítottuk el, hogy kifizessük a munkásokat, én ültem a könyvelés felett éjszakákon át. Azt hitted, fiam, hogy ha nem járok be mindennap az irodába, akkor megvakultam?– Margaret, kérem, beszéljük meg ezt higgadtan… – próbálkozott Martin, a pénzügyi igazgató.– Önnek nincs joga megszólalni, Mr. Martin – vágta rá Mr. Hastings, a jogászom. – Mrs. Bell utasítására az elmúlt huszonnégy órában teljes körű pénzügyi átvilágítást végeztünk a vállalatnál. És amit találtunk, az nemcsak etikai vétség, hanem bűncselekmény.Mr. Hastings egy vaskos fekete mappát csapott az asztalra.– Kiderült, hogy Mr. Martin és Mr. Peter Bell az elmúlt két évben szisztematikusan csoportosított át vállalati tőkét egy offshore számlára, amely Natalie kisasszony nevén szereplő fantomcéghez tartozik. Több mint 1,4 millió dollárról beszélünk.Natalie felsikoltott:– Ez nem igaz! Nekem ahhoz semmi közöm! Peter mondta, hogy az a pénz nekem jár a családi áldozatokért!– Hallgass már, Natalie! – üvöltött rá Peter, teljesen elveszítve a kontrollt.Néztem őket. A saját fiamat és a családját, ahogy egymásnak esnek, mint a hiénák a préda felett. A szivem megszakadt a fájdalomtól, de a tekintetem hideg maradt. A döntést már meghoztam.3. Fejezet: A határok megszabása– Elég! –