Bent volt a term sheet és Jeremiah e-mailje, valamint egy jegyzet a saját kézírásommal.

“Olvasd el a bal oldali oszlopot, aztán hívj fel. Csak te. Anya.”

Az eladó egy 14-es jelzésű fülkébe tette, én pedig hazamentem várni.

Brandon szerda este nem hívott.

Csütörtökön sem hívott.

5-kor Jeremiah határidője lejárt, csak a hűtőszekrényem zúgása hallatott.

Szeptember 11-én, pénteken reggel 10:14-kor Jeremiah pert indított az Oriel megyei felsőbíróságon.

Beatatrix az első oldalt e-mailben küldte.

A fiam perelt engem és az Ironbark Case Company-t is.

1 220 000 dollárt és kártérítést kért az érzelmi megterhelés miatt, amit az úgynevezett titkolásom okozott.

A levelünkben nem említette a bal oldali oszlopot.

Jeremiah biztosan elfelejtettem.

Majdnem megtettem.

Ugyanazon a reggelen Jeremiah értesítést küldött Northvale jogi osztályának Columbusban.

Azt követelte, hogy a Northvale tartsa vissza az eladási árszám 1,4 millió dollárját, ami letétben áll.

A letéti pénz egy külön számlán 18 hónapra arra az esetre, ha az eladás után problémák jelentkeznének.

A mi bankunk egy chicagói banknál, a Lakefront Fiduciary Trustnál volt.

Most a fiam pere eljutott rajtam.

Rajta volt a cégem neve, és az új vevőm pénze is a célba került.

11 órakor egy Felicity Dorset nevű riporter hívott fel a Meritan Courier-ből.

Udvarias és fiatal volt, és egyértelműen utálta a hívást.

“Mrs. Fortney, szeretne nyilatkozni a fia által benyújtott perről?” – kérdezte.

“Nincs megjegyzés, drágám,” mondtam. “De köszönöm, hogy először megkérdezted.”

Ebéd után felhívtam a Sundowner’s recepcióját.

Megkérdeztem, hogy Brandon Forney vette-e fel a borítékot, amit szerdán hagytam.

Ugyanaz a fiatal nő válaszolt.

Hallottam a napraforgómagokat.

“Ó, az? A felesége vette fel,” mondta. “Szerda, körülbelül 9 körül. Azt mondta, odaadja neki.”

Megköszöntem neki.

Aztán nagyon óvatosan letettem a telefont a pultra, ahogy te is leteszed valamit, ami megtörhet.

Mielőtt elmondanám, mit mondott nekem Northvil ügyvédje, szeretnék kérdezni valamit.