A nagynéném kidobott az esőben a házából, és kiabált: “Már nem vagy a problémám.” Csak 187 dollárral és egy bőröndömmel suttogtam: “Nincs hová mennem.” Egy milliomos hallotta a szavaimat, és odajött, hogy segítsen. De amikor ránéztem a telefonomra, felfedeztem valamit a családomról, ami örökre megváltoztatta azt az éjszakát.

Julián lassan letette a csészét. Megigazította a zakója ujját, és egyenesen a szemembe nézett.

– Marianna, én nem hiszek a véletlenekben. Abban a városban, ahol én dolgozom, sok embert látok, aki bajba kerül. De az, hogy ma este elfelejtettem elindulni a tárgyalásról, és a te utadba akadtam a gyógyszertár előtt, nem szerencse volt. Ez egy lehetőség.

– Lehetőség? – néztem rá értetlenül, törölgetve az arcomat. – Én egy földönfutó vagyok. 187 dollárom van, nincs munkám, s a saját családom kirabolt és elárult.

– Még nem tudod, ki vagyok – mondta Julián csendesen, de olyan szilárd magabiztossággal, ami betöltötte a kis étkezdét. – A céget, amit vezetek, Robles Médica-nak hívják. Mi vagyunk Észak-Mexikó legnagyobb orvosi műszer- és gyógyszerforgalmazói. És három évvel ezelőtt a feleségemet pontosan abban a kórházban veszítettem el rákban, ahol édesanyád is feküdt. Tudom, mibe kerül egy ilyen harc. És tudom, milyen a becstelenség szaga.

Hátranyúlt, előhúzott egy elegáns bőrmappát, s kihúzott belőle egy névjegykártyát meg egy telefont.

– Ma éjszaka pihenni fogsz a Hotel Safiban. Lefoglaltam neked egy szobát, az autómmal elviszlek. Holnap reggel pedig kilenckor várlak az irodámban. Nem jótékonysági adományt kapsz tőlem, Mariana. Harcolni fogunk a jussodért.

2. RÉSZ: A HIDEG BOSSZÚ TERVE
Másnap reggel a Monterrey-i Robles Torre felhőkarcolójának 22. emeletén ültem. A hatalmas üvegablakokon keresztül rálátás nyílt a városra s a ködbe burkolózó hegyekre. Már nem az a riadt, átázott lány voltam, akit az esőben találtak. Julián személyi asszisztense gondoskodott róla, hogy tiszta ruhát, meleg kávét és egy laptopot kapjak.

A tárgyalóasztalnál Julián mellett egy szigorú tekintetű, negyvenes nő ült: Licenciada Valenzuela, a régió egyik legkeményebb büntetőjogásza.

– Átnéztem a képernyőképeket és a Gabriela által átküldött adatokat – mondta Valenzuela ügyvédnő, miközben az iratokat rendezgette. – A helyzet jogilag teljesen egyértelmű, bár emberileg gyomorforgató. Leticia nénikéd visszaélt a bizalommal, csalást és jogtalan eltulajdonítást követett el különösen nagy értékre. Mivel a gyűjtést kifejezetten orvosi célra kezdeményezték, és az adományozók banki bizonylatai megvannak, ez nemcsak polgári peres eljárás, hanem köztörvényes bűncselekmény, amiért 5-től 10 évig terjedő börtönbüntetés jár.