Apám lenézett. Aznap délután felajánlotta, hogy 60 000 pesót azonnal átad, a maradékot pedig havi törlesztőrészletként. Gabriela rámutatott, hogy minden megállapodást felül kell vizsgálni, azonosítani kell azokat, akik kötelezettek, és nem akadályozni a jogi eljárások előrehaladását, amelyek nem kizárólag rám támaszkodnak.
Renata hirtelen felállt.
“Nem fogok évekig dolgozni, hogy fizessek egy esküvőért, aminek még csak nem is volt meg!”
“Nem kérek pénzt az esküvőjedért,” válaszoltam. Azt kérem, hogy visszakapják a pénzt, amit az én engedélyem nélkül hagytam ki a vállalkozásomból. Ez más.
“Több mint elég van.
Ez a mondat véget vetett az utolsó kétségemnek. Sem a műtét, sem a házasság lemondása nem tudta elérni, hogy emberként lássam magam. Folyton láttam egy bankszámlát.
“Ma kezdve ne kérj tőlem többé semmit,” mondtam. Nincs pénz, nincs szívesség, nincs csend, ami jól mutatja be.
Renata elhagyta az irodát. Anyám intett, hogy kövesse őt, de megmaradt, amikor meglátta a nyitott mappát. Apám kérte a dokumentumok másolatát, és azt mondta, hogy beszélni fog a saját ügyvédjével. Ezúttal semmit sem fog megoldani helyettük.
A panasz folytatódott. Nem érkeztek azonnal járőrök, hogy elvigyék a nővéremet, ahogy a szüleim féltek, és egyetlen ítélet sem érkezett néhány nap alatt. A szálloda klinikai feljegyzése, nyilatkozatai és iratai bekerültek. A jogi képviseletem is követte az utat, hogy követelje a kártérítést, amit bizonyítani tudtunk. Megtanultam, hogy egy sérülés bizonyítása más, mint minden következménye bizonyítása.
A szüleim első fizetése hat héttel a találkozó után érkezett. Eladták az autót, hogy fedezzék. Aláírtak egy adósságnyilatkozatot, amelyet az ügyvédeik vizsgáltak, fizetési határidővel, és olyan záradék nélkül, amely arra kényszerített, hogy visszavonjam a kivallásomat. Két havi törlesztés időben érkezett; a harmadik késésre került, és Gabrielának engedelmeskednie kellett. A családtól visszaszerző pénz nem volt zseniális befejezés, hanem lassú és kellemetlen feladat.
