A mediátor lassan megrázta a fejét, és rátekintett Mark ügyvédjére.
— Mr. Carter — mondta a mediátor halkan. — Ha bíróságra mennek, ezek a dokumentumok a nyilvános ítélet részévé válnak. A banki csalás és a szándékos vagyoni hűtlen kezelés ténye bekerül az igazságügyi nyilvántartásba. Ön nemcsak pénzügyileg fog elbukni, de büntetőeljárással is szembe kell néznie a céges kártyák és a banki megtévesztések miatt. Ha okos, aláírja az egyezséget.
Mark ügyvédje megragadta Mark karját, és visszahúzta a székre. Odasúgott valamit a fülébe. Láttam, ahogy Mark arca fokozatosan elveszíti az utolsó reménysugarat is. A feje lassan előrebukott. A vállai beestek.
— Hol kell aláírnom? — kérdezte halkan, a hangja élettelen volt, mint a hamu.
A szabadság ára és az új reggel
Két hónappal később a válást hivatalosan is kimondták.
A connecticuti ház csendes volt a késő délutáni napfényben. A tágas, világos nappaliban álltam, a kezemben egy pohár hideg fehéremberrel. Az udvaron a fák már rügyeztek, a tavasz első meleg szele mozgatta a függönyöket.
Mark holmijai már rég eltűntek a házból. A ruhatára, a személyes tárgyai, a trófeái, az emlékei – mindent elvitt az ügyvédje által megbízott költöztető cég. Nem maradt utána semmi. Csak a tiszta, üres terek.
A nyomozóm jelentése szerint Mark visszaköltözött az ohiói szüleihez. Egy kis pénzügyi tanácsadó cégnél kapott alacsony beosztású állást, a fizetésének jelentős részét a banki adósságai és a jogi költségei törlesztésére vonják le. Chloe Jenkins teljesen eltűnt az életéből – amint kiderült, hogy nem maradt tőkéje, a nő letiltotta a számát, és továbblépett.
Odaléptem a nagy üvegajtóhoz, ami a hátsó kertre nyílt.
Arra a kertre, ahol Mark egykor azt ígérte, hogy együtt fogunk megöregedni. Ahol azt mondta, veszünk egy nagy házat, amikor hazajön Szingapúrból.
Mosolyogtam. De ez a mosoly nem volt keserű.
