Délután 14:11-kor, egy madridi klinikán egy privát szobában Lucía még mindig csukott szemmel és egyik kezével a 39 hetes hasán pihent. Néhány perccel korábban látta, a mikrohullámú sütő fekete ajtaján, ahogy Álvaro összezúzott egy tablettát, és keverte össze a saját készítésű infúzióval.

“Segít neked aludni,” mondta mosolyogva.

Lucia megvárta, amíg belép a fürdőszobába, kiürítette a poharat a mosogatóba, és újra meleg vízzel töltötte meg. Aztán úgy tett, mintha aludna.

 

Nem tudtam, mi ez a tabletta. Csak azt tudta, hogy hetekig Álvaro túl odafigyelt a napirendjére, a gyógyszereire és minden hívására, amit testvéréhez, Sergióhoz intézett.

14:17-kor kinyílt az ajtó.

Dr. Mateo Sanz, a szülészorvos, aki másnap reggel a császármetszést kellett volna elvégeznie, belépett.

 

Lucía aktiválta a mobiltelefon-felvevőt a párnája alatt.

“Félig előtte,” suttogta Alvaro. A másik 90 000-et, amikor vége lenne.

“Nem szeretek improvizálni,” válaszolta Matthew. Biztosan bonyodalmanak tűnik.

 

Lucía úgy érezte, hogy a lánya erővel mozog. Ez a kis ütés a bordái alatt megakadályozta, hogy hirtelen felálljon.

Aztán meghallotta azt az ítéletet, amely megszegte a 8 év házasságot.

“Amikor Lucia eltűnik, a bizalom az én irányításom alatt lesz. Natalia pedig 5 hónapos terhes. Nincs szándékomban tovább titkolni.

 

Natalia.

A barátnő, aki két héttel korábban vacsorázott nála. A nő, aki ajándékot hozott a babának, és megsimogatta Lucía hasát, miközben Álvaro bort öntött.

A családi alapítvány meghaladta az 16 000 000 eurót. Lucía nagyapja hozta létre házakkal, ingatlanokkal és részesedéssel egy épületfelújító cégben. Álvaro mindig azt mondta, hogy ez a pénz neki más terének tűnik, hogy soha nem fog örökségre várni. Aznap este Lucía megértette, hogy közöny csak álarc.

 

Lucia nem sírt. Nem engedhette meg magának.

Amikor a férfiak elmentek, a hangfelvételt elküldte Sergiónak, egy vészhelyzetekre létrehozott e-mail fióknak, amelyet az ügyvédjével megosztott fájlban használtak. Ezután egyetlen üzenetet írt:

“Ha holnap azt mondom, hogy jól vagyok, ne higgyed, amíg egyedül nem hallod.”