Úgy döntöttem, megnézem a dokumentumot, mielőtt tovább beszélnék. Megkértem tőle a megtakarítási költségvetést. Ő visszautasította. Ezután mondtam neki, hogy közvetlenül felhívom a kivitelezőt, akinek a száma szerepelt a fotón, amit előző este a brosúrából készítettem. Rodrigo egy durva szót kimondott, és elővette a papírokat egy hátizsákból.

Nem akármilyen idézet volt. Doña Elvira aláírta a megállapodást, hogy félreteszi a munka kezdetét saját 25 000 dollárjával. Ha a meghatározott időszak után lemondanád, elveszítenéd ezt az összeget. A “fennmaradó hozzájárulás” szekcióban kézzel írt cetli volt: “180 000 dollár, Natalia és Rodrigo.” Az aláírásom nem jelent meg, de a pénzemet egyeztetés nélkül vállalták el.

“Anyád előleget fizetett, tudva, hogy nemet mondtam,” rámutattam.

“Azt hitte, megérted majd.”

“És ezért döntöttél úgy, hogy elveszed a választásomat?”

Rodrigo előttem hívta Elvirát. Azt mondta neki, hogy a pénz már nincs az ő számláján. Hallottam a sikolyaját még hangszóró nélkül is. Néhány perccel később egy üzenet érkezett hozzám, amelynek címe: “Ha az anyád ma nem adja vissza a fiamhoz tartozó dolgokat, akkor 2 órakor jelentem őket.”

Még mindig dolgozta fel ezt a fenyegetést, amikor megszólalt a csengő. A folyosón Doña Elvira, a vállalkozó és mögöttük anyám állt a textiltáskával. Elvira mindenki előtt Teresára mutatott.

“Ott van az, aki megkapta a pénzt.” Hadd adja vissza most rögtön, vagy innen megyünk az ügyészséghez.

Anyám mozdulatlanul nézett rám. És tudtam, hogy eljött az idő, hogy eldöntsem, továbbra is titkolom a családi szégyenünket, vagy dokumentumokkal a kezemben felfedem, ki érintette meg először valaki más fiókját.

3. RÉSZ

Kinyitottam az ajtót, de senkit sem hívtam be. A férjem mögöttem állt; előttem az anyósom és egy munkás, aki biztosan szívesebben lenne bármely más építkezésen. Anyám a lift mellett várt a textiltáskával.

—Primero quiero saber qué hace aquí el señor —dije mirando al contratista.

El hombre, que se presentó como Rubén, mostró un folder.