“Maradhatsz ma éjjel.” Holnap megoldást keresünk.

Aznap reggel, miközben Alba aludt, Lucía zokogásokat hallott a nappaliból.

Rosa az ablaknál ült.

“Megtaláltad őket a biennek?”

“Nem tudjuk elrejteni előled,” válaszolta Antonio, lassan közeledve. Nem mindig voltunk ilyenek. Volt házunk, megtakarításunk és családunk.

“Mi történt?”

Antonio elővett egy összegyűrt borítékot a kabátjából. Bent egy kerttel rendelkező házról készült fénykép, több banki dokumentum és egy adásvételi szerződés volt.

—A házunk 198 000 euróért kelt el. A gyerekeink megígérték, hogy mindent kezelnek, hogy soha ne hiányozzunk semmiből.

Lucia értetlenül vizsgálta a papírokat.

“És hol van az a pénz?”

Rosa felemelte vörös szemét.

“A három gyermekünk megosztotta neki. És amikor nem tudtak többet szerezni tőlünk, az utcán hagytak minket.

De Antonio mégis tartott egy másik dokumentumot.

És ami rá íródott, azt mutatta, hogy az elhagyás nem volt véletlen.

A dokumentum egy banki engedély volt, amelyet Rosa állított, hogy nem írta alá. Ez lehetővé tette, hogy az otthonának eladásával származó pénzt a gyermekei számlájára utalják.

Antonio elmagyarázta, hogyan kezdődött az egész.

42 évig dolgozott egy valenciai bútorgyárban. Rosa varrónő volt. Sok áldozattal vásároltak egy házat Benimacletben, ahol felnevelték Víctort, Sergiót és Beatrizt.

Amikor visszavonult, megkezdődtek a petíciók. Victornak pénzre volt szüksége az üzletéhez. Sergiónak adósságai voltak. Beatriz segítséget kért az életszínvonalának fenntartásához.

Sosem tagadták meg tőlük semmit.

Egészen addig, amíg a hárman ragaszkodtak hozzá, hogy eladják a házat, biztosítva, hogy a szüleik biztonságosabban lesznek egy kis lakásban.

“Megígérték, hogy a pénz a miénk marad” – magyarázta Rosa. Néhány hónapig fizettek lakbért. Aztán abbahagyták.

Amikor eljött a kilakoltatás, egyikük sem vette fel a hívásokat.

Lucia mély felháborodást érzett, de valami váratlant is felfedezett: ezek az öreg férfiak sokkal többet adtak vissza, mint amennyit kaptak.

Rosa elkezdett gondoskodni Albáról, míg Lucía varrással. Antonio megjavította a konyhai csapot és egy törött redőnyt. A délutánok tele voltak beszélgetésekkel, rajzokkal és közös nassolnivalókkal.