Alba elkezdte nagyszüleinek hívni őket.
Azonban ez a nyugalom véget ért, amikor Rosa telefonja csörgött.
Victor volt az.
“Hol vagy?” Értesítést kaptunk egy elhagyás miatti panaszról.
“Egy nővel vagyunk, aki segített nekünk,” válaszolta az anyja.
Víctor követelte, hogy beszélhessen Lucíával.
“Figyelj rám jól. Ne menj oda, ahol senki sem hív. A szüleim összezavarodtak, és te ki akarod használni ezt.
“A szüleid azért kértek enni, mert semmit sem hagytál nekik.
“Egy nyomorult lakásban élsz. Szerinted valaki elhiszi neked?
A hívás fenyegetéssel zárult.
Napokkal később Víctor megjelent Sergio és Beatriz kíséretében. Azonnal el akarták vinni a szüleiket.
“Most mi vagyunk a sorban, hogy gondoskodjunk róluk,” mondta Beatriz, aggódónak tűnve.
Antonio visszautasította.
“Amikor szükségünk volt rád, nem voltál ott. Most, hogy félsz a nyomozástól, mindhárman megjelentek.
Víctor azt válaszolta, hogy elítéli Lucíát, amiért akarata ellenére tartotta őket a fogságukban.
Ugyanezen a héten Diego, egy szociális munkás, meglátogatta a házat. Megállapította, hogy az idősebbek orientáltak, szabadon kifejezik döntéseiket, és ott akarnak maradni.
Kapcsolatba hozta őket Clarával is, aki egy ingyenes jogi segélynyújtóval működött együtt.
Az igazi meglepetés azonban akkor jött, amikor Lucía üzenetet kapott Nuriától, Sergio feleségétől.
“Bizonyítékom van arra, mit tettek. És van valami rosszabb: Víctor orvosi jelentést szerzett, amely szerint a szülei nem dönthetnek maguk el.”
Lucia azonnal felhívta Clarát.
Ezután Nuria küldött egy fényképet a jelentésről.
Három hónappal korábban keltezésre készült.
És az orvos, aki állítólag megvizsgálta Roszát, több mint egy éve nem látta őt.
3. RÉSZ
Nuria küldte azt a fényképet egy szupermarket parkolójából. Nem mert otthonról hívni. Másnap találkozott Lucíával és Clarával egy menzében az Avenida de Primado Reig-en. Egy USB-kart rejtett el a táskája zsebkendői között. Sergio, a férje, ott tartotta a családi vállalkozás számláit, mert azt hitte, soha nem merné átnézni a dokumentumait.
