– El akarták venni tőlünk Elenát – folytatta apám halkan. – Ferhat családja ránk támadt. Azt akarták, hogy Elena visszatérjen hozzájuk, de nélkülem… és nélküled. Elena azonban nem akart elhagyni minket. A baleset… az egy megrendezett merénylet volt a kocsikázásunk közben. Az autóunkat leszorították az útról. Elena súlyosan megsérült. De amikor a roncsokhozértünk… Ferhat már ott volt. Ő mentette meg az életét.
3. Fejezet: Az eltitkolt találkozás
Rámeredtem Ferhatra, aki még mindig a háttal állt nekem az ablaknál. A vállai megfeszültek.
– Szóval… – suttogtam, és a hangom már alig volt hallható. – Anya nem halt meg. Ő él.
Ferhat lassan megfordult. A szemében nem volt ridegség; most először láttam rajta valami mély, emberi fájdalmat.
– Él, Azalia – mondta a férfi. – De az ára mindennek óriási volt. A baleset után a nagyapám emberei elhitették veled és az egész várossal, hogy elhunyt, hogy soha ne keressétek. Apád pedig… apád megfenyegették: ha valaha is megpróbálja megtalálni, vagy ha te meglátod őt, mindketten meghaltok. Apád ezért ment bele mindenbe – a kártyaadósságokba, a pénzügyi csődbe, sőt, még abba is, hogy most eladjon téged nekem, mert azt hitte, ezzel legalább az életedet megmenti attól, hogy a múlt szellemei utolérjenek.
Megrázkódtam. Minden összecsiszolódott a fejemben: apám furcsa félelmei, a titokzatos adósságok, a ház, amit úgy őrzött, mint egy szentélyt, ahol anya emléke élt.
– Ha él… – léptem egy lépést Ferhat felé, a karkötőt még mindig szorongatva a kezemben. – Miért vagyok itt? Miért adott el nekem ez az ember? Miért volt szükség erre a színjátékra ma este?
Ferhat az asztalra könyökölt, és mélyen a szemembe nézett.
