Újra elolvastam az e-mailt.

„Tisztelt Claire Bennett! Ezúton értesítjük, hogy operatív igazgatói munkaviszonya a Bennett Office Supply-nál azonnali hatállyal megszűnik. A vállalati hozzáféréseit, kártyáit és jogosultságait zároltuk.”

Az e-mail alján Vanessa aláírása szerepelt, mint „Vállalati Vezérigazgató-helyettes és Megbízott Operatív Igazgató”.

Elmosolyodtam. De ebben a mosolyban nem volt semmilyen szomorúság. Nem volt benne fájdalom sem. Csupán az a jéghideg, végleges tisztánlátás, ami akkor szállja meg az embert, amikor megérti: a családi hűség, amire az életét tette fel, egyoldalú illúzió volt.

Gondosan összecsuktam a laptopomat. Nem hívtam fel apámat. Nem küldtem dühös üzenetet Vanessának. Ehelyett benyúltam a táskámba, és elővettem a személyes pendrive-omat – azt az apró, fekete eszközt, amire az elmúlt nyolc évben minden egyes szerződést, beszállítói megállapodást, személyes garanciavállalást és belső rendszert kimentettem.

Vanessa és apám elfelejtettek egy rendkívül fontos részletet.

Ők birtokolták a Bennett Office Supply nevét. De én birtokoltam a cég agyát, a beszállítói kapcsolatokat, és ami a legfontosabb: a licencjogokat ahhoz az automatizált logisztikai szoftverhez, amit én magam fejlesztettem ki és szabadalmaztattam a saját nevemre.

Másnap reggel nyolc órakor megszólalt a telefonom.

Vanessa hívott. Nem vettem fel. Három perccel később apám próbálkozott. Azt sem vettem fel. Kilenc órára már tizenkét nem fogadott hívásom volt tőlük, és hat üzenetem:

„Claire, hol vagy?! A beszállítók nem fogadják el a megrendeléseket! A rendszer zárolva van!”
„Ne viselkedj gyerekesen! Gyere be az irodába, és add át a jelszavakat!”
„Apád rosszul van a tehetetlenségtől! Azonnal hívj vissza!”

Nyugodtan megittam a kávémat, elvittem Ethant és Sophie-t az iskolába, majd átgurultam Seattle belvárosába, a Sterling & Partners ügyvédi irodába.

Marcus Sterling, a tartomány egyik legtapasztaltabb vállalati jogásza – aki mellesleg néhai édesanyám régi barátja volt – mosolyogva fogadott.

— Claire, kedvesem — mondta Marcus, miközben átnyújtotta a teáscsészét. — Marisol tegnap éjjel felhívott, és elmesélte, mi történt a vacsorán. Megőrült az apád?