Több fegyveres lovas állt az erdő szélén. Még nem közelítették meg a kunyhót. Úgy tűnt, valaki parancsára várnak.
Daniel sietve visszament a házba.
“El kell mennünk.”
Hannah azonnal felébredt.
“A naplóért jöttek?”
“Vagy értünk jöttek.”
Segített neki átlépni a hátsó ajtón. Hannah szorosan fogta a karját, miközben a sötétségbe léptek.
Habozás nélkül követte.
Daniel soha nem árulta el őt. Bármi is várt előtte, jobban bízott benne, mint bárkiben.
Egy elhagyatott gyümölcsös felé indultak. Régen állt ott egy ház, de csak törött falak maradtak a gyomok és a csavarodott fák között.
Daniel anyja szerint Hannah anyja többször is elment oda titkos találkozóin.
Amikor elérték a romokat, Daniel elkezdte kutatni a földet. Hannah mellette állt, hallgatta az éjszakát.
Aztán hirtelen megállt.
“Várj.”
Daniel megfordult.
“Mi az?”
“Ismerős illat van itt.”
Zavartan nézett.
“Milyen illat?”
“Azok a gyógynövények. Anyám mindig otthon tartotta őket.”
Hannah leereszkedett a földre, és végigsimított a talajon a omladozó fal mellett. Néhány másodperccel később az ujjai a fa széléhez értek.
“Van itt valami.”
Daniel gyorsan eltakarította a laza földet. Alatta egy kis fa fedél feküdt.
Felemelte.
Benne, szövetbe csomagolva, egy vastag jegyzetfüzet volt.
A napló.
Alig rejtették el a felfedezést, amikor ismeretlen hangok hallatszottak valahol a közelben.
Nem volt idő elolvasni. Átmenekültek az erdőn keresztül, és csak este álltak meg, amikor elérték egy idős lelkész otthonát, akiben Daniel bárkinél jobban megbízott.
Az öreg csendben hallgatta a történetüket. Aztán kinyitotta a naplót.
Oldalról oldalra tárult fel egy évtizedek óta rejtett múltat.
Hannah anyja részletesen írt azokról a befolyásos férfiakról, akik Daniel családi földjének elfoglalását tervezték. A férje valóban közéjük tartozott.
Könyörgött neki, hogy vonuljon vissza.
Könyörgött neki, hogy hagyja abba a csalásban való részvételt.
Figyelmeztette, hogy a következmények egyszer mindet elpusztítják.
De Hannah apja a pénzt választotta.
Az utolsó bejegyzés mindenkit szóhoz sem juttatott.
